Tudatosan készültünk a gyermekvállalásra, és mivel a legelső hónapban nem sikerült, az első olyan dologgal erősítettünk be, ami egyértelműen útjába állhatott a dolognak - mindketten letettük a cigit egyik napról a másikra. Elmentünk Bécsbe egy többnapos versenyre, és miután hétvégén hazajöttünk, hétfőtől nem volt több dohányzás.... Sanyinak talán nem volt olyan nehéz, mert ő amúgy is hol leszokott, hol cigizett, de én egy fél éves szünettel mar 15 éve dohányoztam. Mindig is tudtam, hogy ez (t.i. a gyermekvállalás) az egyetlen dolog, ami megfelelően tud motiválni arra, hogy ne cigizzek, hiszen szeretek (szerettem) dohányozni. Az első pár hét nehéz volt, de mivel mindig is azt tartottam, hogy a leszokás kizárólag önuralom kérdése, kibírtam. Valahogy Sanyi sokkal könnyebben vette az akadályt, de ez megváltozott, amikor október végén kiderült, hogy a második próbálkozás sikerrel járt :) Onnantól csak különösen kiélezett helyzetben jutott eszembe, hogy na, most jó lenne rágyújtani... de természetesen a realitástól ez nagyon távol állt, remekül elrendezi ezt a természet a folyamatos hányingerrel, és a cigifüsttől való undorral :) Szóval így történt, hogy októberben beköltözött a pocakomba Maja, aki egész július 1-ig ott fog lakni, és szerencsére láthatóan jól érzi magát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése