Óóóriás-Ficánka

Múlt csütörtökön voltunk az UH kontrollon, ami ugye a túl sok magzatvíz miatt kellett. Ahogy gondoltuk, nincs semmi kóros, semmi igazi probléma. Viszont megmérték megint a kicsikénket. 32. heten 2475 gramm. Három hét alatt egy kilót hízott, ami nagyon szép teljesítmény tőle! Csak engem aggaszt egy kicsit, hogy hogyan fog a világra jönni... Sebaj, ezen meg ráérünk aggódni, mivel az biztos, hogy bent nem marad... Az viszont meg mindig bizonytalan, hogy melyik kórházban fognak segíteni nekünk, hogy simán megszülessen. Ma azt mondta a Béla, hogy a mai nappal meglepetésszerűen bezárták a Honvéd kórház szülészetét, ahova a Margitból ment volna, és a felvetésemre, miszerint a MÁV-ot néztem ki, mint B-terv, azt válaszolta, hogy nem kell aggódni, megvan az új hely, SOTE II. Remek. Fő a biztonság, az állandóság és a kiszámíthatóság... :-o Mivel tömbösíteni szoktuk a programokat, az orvoslátogatás után betértünk a Mária nagykerbe, és végigsétáltunk - úgy másfél óra alatt, egy óriási listával meg egy tollal a kezünkben. Egy-két kivétellel mindent megvettünk, és már csak pár apróság (na meg egy nagymosás...) hiányzik ahhoz, hogy hátradőlve várjuk Maja érkezését. Persze az sem lenne túl nagy baj, ha elkészülne az új ház, és be tudnánk költözni, de majdcsak lesz valahogy ;)

Gyogyultan

Hála Istennek két hét alatt (némi antibiotikumos segítséggel) sikerült kilábalni a betegségből, bár Sanyi azért elkapta, biztos ami biztos. Szereztünk még gyógyszert, és most már minden oké. Csütörtökön megyünk a plusz ultrahangra, péntekre meg kinéztem egy jó kis snookerversenyt, annyira magával ragadott minket a világbajnokság! Sőt, lehet, hogy elmegyek egy nemzetközi birói tanfolyamra is... Na nem most, mert a golyók nagy részét nem tudnám visszatenni az asztalra, de mindig is tetszett az a fehér kesztyűs pakolászás. Egyre többet gondolok arra, hogy milyen lesz, amikor Maja megszületik... Hazajövünk egy kis 4 napos csomaggal a kórházból, és...? Valahogy nekünk kell etetni, fürdetni, babusgatni, elaltatni, megvigasztalni, de ezekre mind magunktól kell majd rájönnünk! És ha nem fogja jól érezni magát? Ha csupa hülyeséget csinálunk majd vele? Ha túl hideg/meleg lesz a szobában/a fürdővíz/az ebéd/az öltözéke? Ha túlféltjük/nem vigyázunk rá eléggé? Aztán a nagy aggódás közepette általában Apánál lelek egy kis biztatást, aki szerint jó szülők leszünk. És ő tudja :) Akkor egy ideig nem aggódom...