A Cipő

Megvettük a Világ Legaranyosabb Lényének (továbbiakban VLL) az első pár cipőt. Ez most elég nyálas kit-érdekel-a-szülőkön-kívül típusú bejegyzésnek tűnik, de érdekes dolgokat rejt a téma.   Például a cipő  - ami igazából egy tépőzáras szandál -, ami kb. 2 hónapig lesz jó a gyermekre, akciósan 7 ezer forint volt. Nem-akciósan lenne 10. Értem én, hogy ergonómia, meg tartania kell a bokájánál, meg most alakul ki a boltív, de így is nevetségesen drága. Viszont úgy vagyok vele, mint a drága lányos színű ruhákkal: attól még, hogy fiunk lesz, hordani fogja! ;)   Szerencsére a VLL szívesen hordja a szandit, szokta kérni, hogy vegyük fel, aztán abban kajtat a dolga után négykézláb. Illetve abban utazik a kocsiban. Ezen kívül még abban akar felállni a kanapén, ami szinten azok közé a dolgok közé tartozik, amikre a miniszandi alkalmatlan. Sebaj, levesszük (úgyis szoktatni kell hozza a lábukat, napi 2x fel óra, növekvő időtartammal). Amint levettük a cipőt, a ded ácsorog, kapaszkodva lépeget, stb. Általában még a csúszásgátlós zoknit is leveszi, ami érthető, mert a meztelen talpnál semmi sem csúszik kevésbe a kövön.   A VLL szerint az új ruhadarab igazából egy remek új játék, mivel a tépőzárakat lehet rajta nyitogatni (eddig úgy latom, csukogatni nem lehet...), és ha a szülők leveszik a lábáról, rágókának sem utolsó!

1 éves!

Maja ma egy eves! Egeszen hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez az ev! Persze visszagondolva eleg tavolinak tunik a tavaly nyar, de megis - mintha csak egy picit nem figyeltunk volna, es a csopp kis babankbol egy maszkalo, magyarazo kislany lett (c: Irok egy kis feljegyzest arrol, hogy igy kerek egy evesen milyen kislany is Maja. Egy eves hivatalos adatai alapjan 11,3 kg es 79,5 cm. Négy foga van, ezek szimmetrikusan vannak elosztva a szajaban :) Allandoan vigyorog (vagy hisztisen visit, hogy az tortenjen, amit o akar :)) Stabilan all, ha van mibe kapaszkodni (vagy ha nem veszi eszre, hogy veletlenul nem kapaszkodik). Ismetelgeti amit mondunk (pl. babacomb, budos kakis, labda, tehen, stb.) no meg mondja a sajat kis szavait: hoppa, apa, pápá (illetve a babanyelven nyilvan nagyon fontos dolokat jelento dadadadededa es hadedede szavakat, bar attol tartok, hogy mire megfejtjuk ezeknek a jelenteset, addigra mar azt fogja mondani, hogy "Apa, elvihetem ma este a kocsidat?"). Minden kajankat elkunyeralja. Nem lehet ugy megreggelizni vagy ebedelni, hogy ne adagolja az ember neki folyamatosan a tesztat, a rizst vagy a sajtdarabkakat (a sajatja egyre kevesbe izlik neki, ahogy rajon, hogy van elet a sargarepas rizs borjuhussalon tul). Imadja a gyumolcsot, foleg a maga termeszetes valojaban. Siman megeszik harom nagy sargabarackot, ot szilvat vagy egy halom dinnyedarabkat (bar ez utobbiakat szivacsszeruen kicsavarja, es miutan megfurdott a leveben, a babamarok alaku maradekot tomkodi a szajaba). Imadja a vizet, minden formaban. Az esti furdes nagy kedvenc program Apaval, de a teraszon levo babamedence 5 cm-es vizeben pancsolas is elokelo helyen szerepel a listan. Nagymedenceben a kezunkben orakat kepes eltolteni, meg az sem zavarja kulonosebben, ha neha egy kicsit vizes lesz az arca (persze ez altalaban ugy tortenik, hogy a Kistunder maga csapkod tul vehemensen a vizben...) Kedvenc vizes tevekenysege ketsegtelenul az, amikor mi zuhanyozunk. Ekkor odaall a kad melle, szinpadias mozdulattal elhuzza a zuhanyfuggonyt, es tartja be a kicsi kezet, amit le kell locsolni a zuhannyal. Ha az ember esetleg ezt nem tenne meg eleg gyorsan, akkor reklamalo babahangon megsurget, mivel nyilvan nem vetted eszre, hogy o itt all, es a bedugott kis kezevel arra var, hogy pacsalhasson a zuhanyban. Ha megkerjuk, szivesen ad puszit (persze cuppantani meg nem tud). Neha osszekeveri, hogy annak kell-e adni a puszit, aki mondja, vagy eppen masvalakinek ("Adj Apanak egy puszit" az esetek mintegy 30%-aban ugy vegzodik, hogy odajon hozzam, es odanyomja a kis arcat. A "Kerek egy puszit!" 90%-ban sikerul :) Hm, ha jobban belegondolok, mindenfele puszival kapcsolatos keres legnagyobb reszeben Apa kapja a puszit! Persze ez egyatalan nem baj (c: A Vilag Legaranyosabb Lenye egy eves lett. Hihetetlen es megis termeszetes, mint o maga.

A négykézlábas villám

Maja remekul all. Sot, remekul lepked (kapaszkodva). De ha valamit igazan gyorsan el akar erni, akkor leveti magat negykezlabra, es teper. Nem egyszeruen maszik - bar szerintem ez egy teves kifejezes a negykezlab kozlekedesre, biztos valami okos tudos talalta ki -, hanem gyakorlatilag a helyszinre szaguld, mint akit puskabol lottek ki. A novekvo pocakkal egyre nagyobb kihivas tartani a lepest. Na meg a napi hatszaz hajolgatas, es a 11 kg-os kistunder emelgetese, cipelgetese - nem is csoda, hogy egeszen emberi sulyt sikerul tartanom :)

Hoppá!

A mai napot valasztotta kislanyunk (ketto nappal mult 10 honapos), hogy kimondja elso szavat. Pontosabban ma tortent meg az, hogy eszrevettuk, tudatosan hasznal egy szot (c: Mamikanal ebedeltunk, es magunkkal szoktuk vinni a Nyuszi etetoszeket, mert abban hihetetlenul jol elvan, kolesgolyot habzsol, megebedel, jatszunk vele, stb. Mivel ott nem lehet letenni a foldre, es kb. 4 orat ott toltunk, ez egy nagyon praktikus es bevalt megoldas, igy nem kell valamelyikunknek folyton cipelni, tartani, kuzdeni vele. Tehat a kis Nyuszimano ul az etetoszekeben, es egy prospektussal jatszik (szines, vastagpapiros, ugye ;)). Egyszer csak kirakja oldalra, es ledobja - eddig a szokasos, hiszen milyen jo jatek, hogy valaki ugyis felveszi. Ha veletlen nem vennenk eszre, hogy o valamit leejtett, akkor hangos reklamalassal figyelmeztet, miszerint itt nekunk pedig valami felvennivalonk van, megpedig surgosen!! Szoval ledobja a papirt, utananez, es a kis babahangjan azt mondja: hoppa! Jot nevettunk, szuperaranyos volt, de ki gondolna, hogy ezt direkt mondta. Valaki - Apa - felvette a papirt, visszaadta a kis babakezbe. Papir ki oldalra, leejt, utananez, HOPPA! Kb. 24x megismeteltettuk vele a produkciot, es mindannyiszor jott a hoppa! Persze a babak altalaban eppen nem hajlandok eloadni magukat, ha a szulok buszkelkedni szeretnenek az uj tudomannyal, de Majat meg ez sem hatotta meg, boldogan mondogatta a csalad elott is a hoppat, amikor alkalom adodott ra. Azota rendszeresen hasznalja ezt a szot, ha allasbol lecsuccsen, vagy valamit leejt/ledob, sot, van olyan is, hogy csak ugy, valamibe kapaszkodva aldogal, topog, atkapaszkodik mashova, es kozben hoppa! hoppa! A mi draga elsoszulott kislanyunk elso szava nem a baba, mama vagy - az amugy valoszinusitett - apa volt, nem... hanem a hoppa (c:

Tikk!

Maja tegnap felfedezett, de azota messze a legnepszerubb jateka a kovetkezo:   Apa jo kozel hajol a fejevel, es becsukja a szemet. Ficanka kozelit az egyik szemehez a pici ujjaival es kinyomja felnyitja a szemhejat. Erre Apa mindket szeme kipattan, es azt mondja TIKK! Orias gurgulazo kacagas kovetkezik, majd kezdodik minden elolrol. Szem becsuk, kis ujjak kozelitenek... TIKK! hangos kacaj, es elolrol...

Mikroficánka

Oktober kozepere varjuk masodik gyermekunket, akirol a tegnapi ultrahangos vizsgalaton egyertelmuen kiderult, hogy kisfiu :) Most igy, az otodik honap elejen mar oriasi hasam van, egesz hihetetlenul nagy, pedig nem tudtam elkepzelni, hogy lehet nagyobbb mint Majanal. Es meg a fo hasnoveszto idoszak hatravan! Csak hogy erzekeltessem a hasam meretet, leirom tegnapi elmenyeinket a korhazban. A Margitban 2 UH szoba van. a 2. szamuban csinaljak a 18. heti (genetikai) ultrahangot (meg nehany egyebet), a masik szobaban meg egyebeket. Kkint ucsorgok, varok, mar be van a adva a kiskonyvem, 10:15-re van idopontunk, masodikok vagyunk aznap. 11 fele mar kisse turelmetlenek voltunk (fel12-ig kellett a kis Nyusziert visszaernunk Zsuzsikahoz), jon az 1. szobabol a szonografus, ramnez, es megkerdezi: "Flowmetriara?*" mire en magamban: muhahaha! hangosan pedig: "Nem, 18. heti UH, csak ekkora a hasam." Nevetes, nagy kerek szemek, es a szokasos mentokerdes: "Es ikrek?" A valaszom meg mindig baratsagos: "Nem, csak egy gyerek". Eennyiben maradtunk. Amikor vegre sorrakerultunk, az - amugy mar jol ismert - UH-s orvos is kedvesen, de furcsan nezett ram, hogy megis mit keresek a 18. hetes vizsgalaton... aztan kiderult minden. Teljesen koranak megfelelo magzat, mindene megvan, nem sok a viz, szoval minden szuper (bar a kukacon kicsit meglepodtunk) es meg a hasam meretere is van magyarazat. Valoszinuleg az elozo csaszar miatti osszenovesek kovetkezteben teljesen fent van a gyerek. Ahol masnak a mehe teteje van, na nalam ott kezdodik. Azt mondta, hogy ez a vilagon semmi gondot nem fog okozni, csak emlitsem meg az orvosomnak, ha lejjebb keresi majd a gyereket :D *kezdo, illetve nemterhesek kedveert: a 36. hettol vegeznek ilyen, un. aramlasvizsgalatot.

Álomszuszék

Majanak uj beceneve van - megint (c: Hihetetlen tempoban no a haja, es ha alvas kozben beleizzad a sapkaba/kapucniba, kis kusza hullamos furtok lesznek belole... El is neveztuk Gyapjaskanak. Mar hallgat ra... Draga elsoszulott lanyom elete leghosszabb egybe-alvasat produklata mara virradora. Este 7-kor szokott fekudni, es reggel ugy fel8-8-kor kel (bar ez a lefekves idopontjatol nagyjabol fuggetlen, valojaban 7-kor ebred, es hangulata szerint meg eljatszik valamennyit). Tegnap este eleg nehez volt lerakni, nyugoskodott, szenvedett, mar kezben sem volt neki jo, de nagy nehezen vegul Sanyinak sikerult ugy berakni az agyaba, hogy nem kezdett azonnal bombolni, hanem nyult az alvosrongyert, es az oldalara fordulva feszkelodott. Ekkor volt kb 8 ora. Reggel 8-kor felkeltem, lattam, hogy Gyapjaska meg alszik, ennek ugy megorultem, hogy gyorsan le is zuhanyoztam. Beneztem, meg mindig aludt. Ennek oromere megreggeliztem. Meg mindig durmolt. Telefonaltam Zsuzsikaval. megneztem a leveleimet. A forumot. A masik forumot. Beszeltem Norival. Mivel eddigre 10 ora lett, ugy dontottem, hogy egy eletem, egy halalom, en felkeltem a gyereket. Ovatosan kinyitottam az ajtot, kis Nyuszi pedig boldog mosollyal az arcan fordult hatra, lathatoan nem banva, hogy megzavartam a csendes jatszasban, amihez a felhomalyos szoba tokeletesen megfelelt. A vidam, gyors oltozest (bodycsere, ennyi pisit meg a Libero se bir ki...) koveto vidam, gyors reggeli utan most tovabbra is vidaman jatszik lent a szonyegen, a nappali kellos kozepen kialakitott birodalmaban (c:

Kezek, lábak, fogak

Kibukkant a kis Nyuszi elso foga! Kb. harom honapos kora ota eszeveszett nyaladzasban van, de az elso kis fogacska par nappal azelott bujt ki, hogy betoltotte volna eletenek 7. honapjat. Bekesen vasarolunk a Coraban, Maja a kocsi gyerekreszeben vidamkodik, majd kihasznalva egy pillanatnyi figyelemtlenseget, racuppan az arra koszalo ujjamra. Es megharap!   Azon nyomban felfedezoutat tettem a szajaban, es eszrevettem a kis fogcsucsot. Nagy szerencsenk van, hogy ezt nem almatlan ejszakak, es panaszos siras segitsegevel fedeztuk fel, hanem egy egyszeru kis ujjharapassal. Sot, ha jol latom, lassan kibukkan a masik also foga is, mar elore jot mulatok rajta, hogy fog kinezni (c:   Ha jol sejtem, elkezdodott nala a szeparacios szorongas is. Reggel szepen eljatszott a jatszoszonyegen, amig en lezuhanyoztam, reggelit csinaltam magamnak, ilyesmi. Par nepja ektelen bombolesben tor ki, ha csak le merem rakni, mert pontosan tudja, hogy annak az egyenes kovetkezmenye, hogy eltunok olyan oriasi messzesegekben, mint a konyhapult... Modszerem az etetoszek, amit ide-oda lehet pakolaszni a nappaliban, es megfelelo magassagban is van ahhoz, hogy lasson engem. Meg szerencse, hogy a babak kb 190 fokban tudjak forgatni a fejuket!   Se vege, se hossza a hangos sikongatasoknak, jobbra-balra gurulasoknak, negykezlab probalkozasoknak, gyakorlatilag 3 mp alatt kerul a szamara letelepitett pokroc egyik vegerol a masikra. Lassan letesszuk a habtapit, es eldugaszoljuk a konnektorokat. Meg lathatatlanna tesszuk a szmaitogep zsinorjait...

Az Otthonunk

Végre! Végre! Maja-baba pontosan két hónapos volt, amikor végre - elkepesztő banki herce-hurca után - beköltözhettünk az új házunkba. Nagyon vártuk már ezt a napot! Az eredeti terv az volt, hogy a kórházból már ide jövünk haza, de utólag nem is bánom, hogy Zsuzsikánál töltöttünk pár hetet. Persze az sem volt könnyű, hogy öten kerülgessük egymást gond nélkül egy 50 nm-es lakásban, na meg a 38 fokos belső hőmérséklet is elég szörnyű volt, de a plusz két "rabszolga" nagy segítség volt a kis Nyuszimanó életének kezdeten. Az új házban már teljesen magunkra voltunk utalva, de szerencsére az első két hónap alatt belerázódtunk annyira a babagondozásba, hogy problémamentes volt az átállás. Mármint, nyilván nem volt problémamentes, de ennél kevesebb problémát nehéz elképzelni ;) Végre csatasorba állíthattuk a hintaszéket, ami egy remek találmány, főleg ha az ember kénytelen éjnek évadján felkelni, kikászálódni az ágyából, és valahol máshol lenni... Ebben az esetben a lehető legjobb hely egy hintaszék, tényleg! Egy szépséghibája van a dolognak, mégpedig az, hogy nem számolnak a készítők azzal, hogy babák növekszenek. Tényleg, nem viccelek! Napról napra egyre nagyobbak lesznek, ennek megfelelően egy idő után még úgy is beverik a fejüket a hintaszék karfájába, ha a lábukat már rég messzire lógattuk. Mivel volt időnk bőven berendezkedni a lakásban, mindennek megvolt a helye, mire beköltöztünk. Szenzációsan elterveztük, hogy az óriási fürdőszobában bőven elfér minden a fürdetéshez, Maja vetkőzhet-öltözhet a mosógép tetején, az állványon állhat a kiskádja, és a helyiség mérete megfelelő ahhoz, hogy egy hősugárzóval percek alatt meleget lehessen csinálni. Ez mind szép és jó, csak egy dolgot hagytunk ki a számításból: hogy esetleg a kis Nyuszinak lehet valami ellenvetése. Az első pár fürdetést torkaszakadtából végigbömbölte, mintha nyúznák. Fogalmunk nem volt, hogy mit csináljunk vele. Túl hideg van a fürdőben, vagy éppen túl meleg? Talán a víz hőmérséklete nem megfelelő? Rossz helyen van a mosógép? Mindent kipróbáltunk (és mindennek az ellenkezőjét is, mire eljutottunk a rém egyszerű megoldásig: előrehoztuk a fürdést 7 óráról fél hétre. Ezzel gyakorlatilag egy csapásra megoldódott a probléma, Maja egyszerűen már túl fáradt volt ehhez - az amúgy nagyon kedvelt - tevékenységhez. A Világ Legaranyosabb Teremtménye kb. három hónapos kora óta teljesen átalussza az éjszakát. Eleinte felkelt 5-kor enni, aztán már egyszer csak nem. Tudom, hogy mások nagyon sokat küzdenek a nyugodt éjszakákért, nekünk ezzel (is) óriási szerencsénk volt. Nagyjából 7-8 között letesszük a Nyuszit aludni, és reggel 7-8 között ébred (sőt, szerencsés esetben fél 9-kor :)) Azt hiszem mi vagyunk a világ legszerencsésebb szülői!

Kaja

Ficánka taplalkozasa eleg erdekesen alakult... Eleinte egesz ugyesen elboldogult az anyatej megszerzesevel, es amig ujszulott volt, a mennyiseg is elegnek bizonyult. Aztan minden bevetett praktika ellenere valahogy ehesnek tunt. Nem sirt sokat, csak egyszeruen nem latszott elegedettnek, es igazabol mintha vekonyabb is lett volna, mint amikor megszuletett... Mivel egyreszt nem akartam a gyerekemet eheztetni, masreszt magunkat idegileg kiboritani, levittuk a problemaval a vedonohoz, aki megmerte, es kiderult, hogy ket het alatt semmit nem hizott vissza abbol a sulybol, amit a korhazban elvesztett.*

 

Nem estunk panikba, es bar jobban orultunk volna, hogyha csak anyatej a taplaleka a kis krampusznak, elfogadtuk a helyzetet, es kivaltottuk a tapszer receptet. Valamint bereltunk egy merleget, es minden eves elott es utan megmertuk a kis Nyuszit. Kiderult, hogy olyan 60-80 grammot eszik egyszerre (hajnalban 100-at), de az o mereteihez ez eleg keves. Ez a mennyiseg megmaradt ugy negy honapos koraig, csak egyre tobb tapot kapott mellette.

 

A tap adasa miatt mar negy honapos korban el lehet kezdeni mindenfelet megkostoltani a babakkal. Ez egy kimondottan vicces dolog! (c: A Nyuszi szerencsere eleg nagy erdeklodest mutatott a kajak irant, es egyertelmuen ki is fejete a velemenyet... Hamar ra kellett jonnunk, hogy egy olyan dolog van, amit tulajdonkeppen semmilyen korulmenyek kozott nem tudunk belediktalni, ez pedig az ALMA. Minden babataplalkozas alfaja es omegaja. Meg szerencse, hogy a bebietel-gyartok gyakorlatilag minden lehetseges (es lehetetlennek tuno) kombinacioban osszekevernek dolgokat, amiket szerintuk a babak hajlandoak megenni. Viszont jo nagy szammal rairjak, hogy hany honapos kortol fogyaszthato mondjuk a sargarepafozelek birkahussal es burgonyaval vagy eppen az oszibarack pulykahussal.

 

Az abszolut kedvenc a sutotokpure. Akar gyari, akar sajat, abbol szinte vegtelen mennyiseg lecsuszik. Na meg a szelidgesztenye is finom, es a sargarepa... es mostmar ertjuk, hogy a finomfozelek miert finomfozelek (c:

 

Mostanra oda jutottunk, hogy ot honaposan ezt a taplalkozasi rendet koveti a Nyuszimano (termeszetesen az idopontok kb. ertendok :D):

 

08:00 reggeli 230 ml tap

11:00 tizorai 200 ml tejbevalami (tejpep gabonaval, tejbegriz, tejepep gyumolccsel, stb.)

14:00 ebed 260 ml tap

17:00 uzsonna 1/2-1 uveg babakaja (80-200 g)

18:30 vacsora 330 ml tap

 

Hogy fer bele egy ilyen pici testbe ennyi etel??? Rejtely (c:

 

*Azok kedveert, akik nincsenek teljesen tisztaban ennek a menetevel, leirom, hogy a babak szuletesuk utan elvesztik a sulyuk egy reszet. Amig ez a sulyvesztes nem lepi at a 10%-ot, addig nincs semmi baj. Egesz addig egy meleg puha helyen voltak, es keszen kaptak a tapanyagokat. A vilagrajoveteluk utan sajat maguknak kell kinyerniuk a taplalekbol a lenyeget, es hasznositani a testuk futesere, novekedesre, mozgasra, stb. Nem konnyu feladat am! (c:

Ruhatár

Örömteli dolog, hogy a babák szépen gyorsan nőnek és fejlődnek. Napról-napra mutatnak új dolgokat, és tényleg lenyűgöző, ahogy felfedezik saját magukat és az őket körülvevő Világot.

Körülbelül ugyanennyire elkeserítő, hogy milyen elkepesztő tempóban növik ki a ruháikat. Elég hamar rájön az ember, hogy olyasvalamit nem érdemes venni, ami pont jó, mert kb. két hét múlva úgy feszülni fog a testén az a gyönyörű rugdalózó, hogy már a legérzéketlenebb trendi anyának sincs szíve beszorítani a lábait újra arra a 2-3 centivel rövidebb helyre... (Na ma utoljára még ráadom...)

Emiatt a jelenség miatt rendszeresen öltöztetem a lányomat ünneplőruhába. Ugyanis ha kifejezetten csak ünnepnapokon adnám rá, akkor egy-egy méregdrága darabot kétszer vehetne fel, mielőtt kinövi, így legalább akár 5-6-szor is hordja ;)

Sanyi szerint a Nyuszinak rengeteg ruhája van. Szerintem nem rengeteg (a rengeteg az Liptai Claudia kislányának van, ahogy olvasom ;)), hanem teljesen normális mennyiség (2x megtölti a mosógépet, de szerintem az nem sok). Én ennél sokkal több szuperjó ruhát tudnék venni, ha nem gyakorolnék önuralmat, már önmagában azzal is, hogy be sem megyek a H&M és a C&A üzleteibe :p

Meg amúgy is, most még hagyja magát öltöztetni, de hamarosan eljön az az idő, amikor "de anya én a másikat akarom felvenni!" meg "de anya nekem ez nem tetszik!" ami még mindig jobb, mint a kicsit kesőbb felmerülő "csak nem képzeled, hogy ezt felveszem?!?" korszak (c: