Kezek, lábak, fogak

Kibukkant a kis Nyuszi elso foga! Kb. harom honapos kora ota eszeveszett nyaladzasban van, de az elso kis fogacska par nappal azelott bujt ki, hogy betoltotte volna eletenek 7. honapjat. Bekesen vasarolunk a Coraban, Maja a kocsi gyerekreszeben vidamkodik, majd kihasznalva egy pillanatnyi figyelemtlenseget, racuppan az arra koszalo ujjamra. Es megharap!   Azon nyomban felfedezoutat tettem a szajaban, es eszrevettem a kis fogcsucsot. Nagy szerencsenk van, hogy ezt nem almatlan ejszakak, es panaszos siras segitsegevel fedeztuk fel, hanem egy egyszeru kis ujjharapassal. Sot, ha jol latom, lassan kibukkan a masik also foga is, mar elore jot mulatok rajta, hogy fog kinezni (c:   Ha jol sejtem, elkezdodott nala a szeparacios szorongas is. Reggel szepen eljatszott a jatszoszonyegen, amig en lezuhanyoztam, reggelit csinaltam magamnak, ilyesmi. Par nepja ektelen bombolesben tor ki, ha csak le merem rakni, mert pontosan tudja, hogy annak az egyenes kovetkezmenye, hogy eltunok olyan oriasi messzesegekben, mint a konyhapult... Modszerem az etetoszek, amit ide-oda lehet pakolaszni a nappaliban, es megfelelo magassagban is van ahhoz, hogy lasson engem. Meg szerencse, hogy a babak kb 190 fokban tudjak forgatni a fejuket!   Se vege, se hossza a hangos sikongatasoknak, jobbra-balra gurulasoknak, negykezlab probalkozasoknak, gyakorlatilag 3 mp alatt kerul a szamara letelepitett pokroc egyik vegerol a masikra. Lassan letesszuk a habtapit, es eldugaszoljuk a konnektorokat. Meg lathatatlanna tesszuk a szmaitogep zsinorjait...