Az Otthonunk

Végre! Végre! Maja-baba pontosan két hónapos volt, amikor végre - elkepesztő banki herce-hurca után - beköltözhettünk az új házunkba. Nagyon vártuk már ezt a napot! Az eredeti terv az volt, hogy a kórházból már ide jövünk haza, de utólag nem is bánom, hogy Zsuzsikánál töltöttünk pár hetet. Persze az sem volt könnyű, hogy öten kerülgessük egymást gond nélkül egy 50 nm-es lakásban, na meg a 38 fokos belső hőmérséklet is elég szörnyű volt, de a plusz két "rabszolga" nagy segítség volt a kis Nyuszimanó életének kezdeten. Az új házban már teljesen magunkra voltunk utalva, de szerencsére az első két hónap alatt belerázódtunk annyira a babagondozásba, hogy problémamentes volt az átállás. Mármint, nyilván nem volt problémamentes, de ennél kevesebb problémát nehéz elképzelni ;) Végre csatasorba állíthattuk a hintaszéket, ami egy remek találmány, főleg ha az ember kénytelen éjnek évadján felkelni, kikászálódni az ágyából, és valahol máshol lenni... Ebben az esetben a lehető legjobb hely egy hintaszék, tényleg! Egy szépséghibája van a dolognak, mégpedig az, hogy nem számolnak a készítők azzal, hogy babák növekszenek. Tényleg, nem viccelek! Napról napra egyre nagyobbak lesznek, ennek megfelelően egy idő után még úgy is beverik a fejüket a hintaszék karfájába, ha a lábukat már rég messzire lógattuk. Mivel volt időnk bőven berendezkedni a lakásban, mindennek megvolt a helye, mire beköltöztünk. Szenzációsan elterveztük, hogy az óriási fürdőszobában bőven elfér minden a fürdetéshez, Maja vetkőzhet-öltözhet a mosógép tetején, az állványon állhat a kiskádja, és a helyiség mérete megfelelő ahhoz, hogy egy hősugárzóval percek alatt meleget lehessen csinálni. Ez mind szép és jó, csak egy dolgot hagytunk ki a számításból: hogy esetleg a kis Nyuszinak lehet valami ellenvetése. Az első pár fürdetést torkaszakadtából végigbömbölte, mintha nyúznák. Fogalmunk nem volt, hogy mit csináljunk vele. Túl hideg van a fürdőben, vagy éppen túl meleg? Talán a víz hőmérséklete nem megfelelő? Rossz helyen van a mosógép? Mindent kipróbáltunk (és mindennek az ellenkezőjét is, mire eljutottunk a rém egyszerű megoldásig: előrehoztuk a fürdést 7 óráról fél hétre. Ezzel gyakorlatilag egy csapásra megoldódott a probléma, Maja egyszerűen már túl fáradt volt ehhez - az amúgy nagyon kedvelt - tevékenységhez. A Világ Legaranyosabb Teremtménye kb. három hónapos kora óta teljesen átalussza az éjszakát. Eleinte felkelt 5-kor enni, aztán már egyszer csak nem. Tudom, hogy mások nagyon sokat küzdenek a nyugodt éjszakákért, nekünk ezzel (is) óriási szerencsénk volt. Nagyjából 7-8 között letesszük a Nyuszit aludni, és reggel 7-8 között ébred (sőt, szerencsés esetben fél 9-kor :)) Azt hiszem mi vagyunk a világ legszerencsésebb szülői!

Az első két hónap

Régen írtam már a kis családunkról és Ficánkáról, de valahogy annyi dolog van, hogy mindig csak tolódott, tolódott, de most végre nekiültem. Az első két hónapban Zsuzsikáéknál laktunk, pontosabban Ficánka átvette az uralmat a lakásukban :) A nappaliban lakott kis családunk (a Nyuszi mózeskosárban, mi meg a kihúzható kanapén), a fürdőszobában volt a fertőtlenítőhelyiség, az étkezőben a fürdő, a játszószobában az öltözködés és pelusozás... Talán csak Zsuzsikáék hálószobája maradt ki a szórásból... Mivel én az első időkben nem emelhettem a 4,5 kilós gyereket (nehogy szétváljon a műtéti heg), ezert Apának nem volt túl sok választása ;) Zsuzsika első nap megmutatta, hogyan kell fürdetni. Másnap Apa azt kérte, hadd nézze meg még egyszer - azóta (1-2 különös esetet leszámítva) ő fürdeti Döbrögipocakos Maját, mindkettőjük nagy megelégedésére! A pelusozás is egy jó kis közös program volt, hiszen akkor kimondottan aktív a baba, arcokat vág, mosolyog stb. Mivel az ébren töltött idejét nagyrészt az evés, a fürdés és a pelusozás teszi ki, aki nem csak az alvó gyereket szeretné csodálni, az szívesen részt vesz ezekben a tevékenységekben. Az alábbi csúcsteljesítmények születtek a pelusozás kapcsán: - Aki egy peluscserét a legtöbb pelenka elhasználásával tudott megoldani: Zsuzsika, szám szerint 7 db pelenkát fosott össze a Nyuszi, mialatt megpróbálta tisztába tenni :) - Akit a legtöbbször fosott le a gyerek: Apa! Nem számoltuk, nem lehetett volna... Majdnem minden alkalommal betalált a Nyuszi, remek célzókepésséggel tudott nekiállni az ügynek :) - Akit a leghülyébb helyen fosott le a gyerek: ez is Apa! Persze aki úgy törölgeti a gyerek seggét, hogy közben odahajol, az ne csodálkozzon, ha arconfossák ;) Iszonyatosan meleg volt. A lakásban nem ritkán 36 °C fölé ment a hőmérséklet, nem mozdult a levegő... Maja ezt egész jól viselte, hiszen a legnagyobb melegben csak egy szál pelusban kapálózott, de mi, felnőttek nagyon megszenvedtük. Megértettem azokat, akik kizárólag az év egyéb évszakaiban hajlandók szülni, tényleg iszonyú, a sok hormoningadozástól illetve a maradék súlytól amúgy is állandóan melege van az embernek, de ha még az időjárás is rátesz egy lapáttal, az mar tényleg szenvedés. Viszonylag hamar kialakult egy rendszer az éjszakát tekintve, a lefektetéstől függően 3-5 között kelt egyszer enni, aztán pedig 6-8 között ébredt. Maja, a kistündérke, nagyon keveset sírt, szépen aludt, evett. Az anyatejjel rengeteget küzdöttünk, és gyanús lett, hogy nem hízik a lányom, talán fogy is. Lementünk hát méretni, és sajnos így volt, evés után is bömbizett napok óta, mert éhes maradt. Nem így terveztük, de hát ez van - elkezdett tápot is kapni, a lényeg az, hogy szépen egészségesen fejlődjön. Elég korán kimehettünk vele sétálni, mivel jó idő is volt, és szép nagy baba is a Tündérke. Általában elaludt a séta alatt, szeretett a babakocsiban lenni, mi meg szívesen sétáltunk kora este a Margitszigeten, vagy a SzIP-ban. Apa "szabadságot vett ki" erre az időszakra, és közben intézett mindenfélét a házzal kapcsolatban. Napi szinten ment az üvöltözés a Rajfajzenes csajjal, a hitelközvetítővel, újabb és újabb szerződésmódosítások az ügyvédnél, újabb és újabb hiteles tulajdoni lapok, újabb és újabb papírok ismételt leadása... az idegeink cafatokban lógtak. Ekkor vált elsődleges életcélunkká az, hogy átvigyük máshová a hitelünket, nevetséges ez az egész úgy ahogy van. Részletesebben azért nem írok róla, mert próbáljuk már elfelejteni. Szinte naponta jöttünk ki a házhoz tenni-venni, bútorokat összeszerelni, pakolászni, takarítani, és szépen alakulgatott is, vártuk, hogy végre már beköltözhessünk a saját kis lakásunkba. És IGEN! pont a Nyuszi életének második hónapfordulóján beköltöztünk a saját lakásunkba!!! Utólag visszanézve nagyon jó volt, hogy számtalan rabszolga állt a Kistündérke (na meg az anyjaneve) rendelkezésére, nagyon sokat segített Gábor is és Zsuzsika is, nélkülük összehasonlíthatatlanul nehezebb lett volna a dolgunk, viszont tény, hogy egy 54 nm-es lakótelepi lakás nem alkalmas 4 felnőtt és egy csecsemő számára normális élettérnek.