Az első két hónap

Régen írtam már a kis családunkról és Ficánkáról, de valahogy annyi dolog van, hogy mindig csak tolódott, tolódott, de most végre nekiültem. Az első két hónapban Zsuzsikáéknál laktunk, pontosabban Ficánka átvette az uralmat a lakásukban :) A nappaliban lakott kis családunk (a Nyuszi mózeskosárban, mi meg a kihúzható kanapén), a fürdőszobában volt a fertőtlenítőhelyiség, az étkezőben a fürdő, a játszószobában az öltözködés és pelusozás... Talán csak Zsuzsikáék hálószobája maradt ki a szórásból... Mivel én az első időkben nem emelhettem a 4,5 kilós gyereket (nehogy szétváljon a műtéti heg), ezert Apának nem volt túl sok választása ;) Zsuzsika első nap megmutatta, hogyan kell fürdetni. Másnap Apa azt kérte, hadd nézze meg még egyszer - azóta (1-2 különös esetet leszámítva) ő fürdeti Döbrögipocakos Maját, mindkettőjük nagy megelégedésére! A pelusozás is egy jó kis közös program volt, hiszen akkor kimondottan aktív a baba, arcokat vág, mosolyog stb. Mivel az ébren töltött idejét nagyrészt az evés, a fürdés és a pelusozás teszi ki, aki nem csak az alvó gyereket szeretné csodálni, az szívesen részt vesz ezekben a tevékenységekben. Az alábbi csúcsteljesítmények születtek a pelusozás kapcsán: - Aki egy peluscserét a legtöbb pelenka elhasználásával tudott megoldani: Zsuzsika, szám szerint 7 db pelenkát fosott össze a Nyuszi, mialatt megpróbálta tisztába tenni :) - Akit a legtöbbször fosott le a gyerek: Apa! Nem számoltuk, nem lehetett volna... Majdnem minden alkalommal betalált a Nyuszi, remek célzókepésséggel tudott nekiállni az ügynek :) - Akit a leghülyébb helyen fosott le a gyerek: ez is Apa! Persze aki úgy törölgeti a gyerek seggét, hogy közben odahajol, az ne csodálkozzon, ha arconfossák ;) Iszonyatosan meleg volt. A lakásban nem ritkán 36 °C fölé ment a hőmérséklet, nem mozdult a levegő... Maja ezt egész jól viselte, hiszen a legnagyobb melegben csak egy szál pelusban kapálózott, de mi, felnőttek nagyon megszenvedtük. Megértettem azokat, akik kizárólag az év egyéb évszakaiban hajlandók szülni, tényleg iszonyú, a sok hormoningadozástól illetve a maradék súlytól amúgy is állandóan melege van az embernek, de ha még az időjárás is rátesz egy lapáttal, az mar tényleg szenvedés. Viszonylag hamar kialakult egy rendszer az éjszakát tekintve, a lefektetéstől függően 3-5 között kelt egyszer enni, aztán pedig 6-8 között ébredt. Maja, a kistündérke, nagyon keveset sírt, szépen aludt, evett. Az anyatejjel rengeteget küzdöttünk, és gyanús lett, hogy nem hízik a lányom, talán fogy is. Lementünk hát méretni, és sajnos így volt, evés után is bömbizett napok óta, mert éhes maradt. Nem így terveztük, de hát ez van - elkezdett tápot is kapni, a lényeg az, hogy szépen egészségesen fejlődjön. Elég korán kimehettünk vele sétálni, mivel jó idő is volt, és szép nagy baba is a Tündérke. Általában elaludt a séta alatt, szeretett a babakocsiban lenni, mi meg szívesen sétáltunk kora este a Margitszigeten, vagy a SzIP-ban. Apa "szabadságot vett ki" erre az időszakra, és közben intézett mindenfélét a házzal kapcsolatban. Napi szinten ment az üvöltözés a Rajfajzenes csajjal, a hitelközvetítővel, újabb és újabb szerződésmódosítások az ügyvédnél, újabb és újabb hiteles tulajdoni lapok, újabb és újabb papírok ismételt leadása... az idegeink cafatokban lógtak. Ekkor vált elsődleges életcélunkká az, hogy átvigyük máshová a hitelünket, nevetséges ez az egész úgy ahogy van. Részletesebben azért nem írok róla, mert próbáljuk már elfelejteni. Szinte naponta jöttünk ki a házhoz tenni-venni, bútorokat összeszerelni, pakolászni, takarítani, és szépen alakulgatott is, vártuk, hogy végre már beköltözhessünk a saját kis lakásunkba. És IGEN! pont a Nyuszi életének második hónapfordulóján beköltöztünk a saját lakásunkba!!! Utólag visszanézve nagyon jó volt, hogy számtalan rabszolga állt a Kistündérke (na meg az anyjaneve) rendelkezésére, nagyon sokat segített Gábor is és Zsuzsika is, nélkülük összehasonlíthatatlanul nehezebb lett volna a dolgunk, viszont tény, hogy egy 54 nm-es lakótelepi lakás nem alkalmas 4 felnőtt és egy csecsemő számára normális élettérnek.