Program

Most már aztán nem kell a bizonytalanon aggódnunk. Béla hétfőn jól megmondta, hogy mi fog történni. Csütörtökön reggel 8-ig kell jelentkeznem a kórházban felvételre (MUHAHAHA!), és péntek reggel kiveszik Ficánkát. Kicsit még rá kell készülnöm erre a dologra, mert a rendes szülésre készültem, de hogy a császárnál mi hogy van, az meg nem teljesen kristálytiszta... Kicsit érdekes volt persze ez is, mivel próbált Bélánk kapacitálni, hogy megcsinálja szerdán vagy csütörtökön a Szabolcs utcában. Mondtam, hogy inkább ne :) Látta, hogy hajthatatlan vagyok, úgyhogy felhívta a haverját a klinikán, meg beszelt a proffal. Remélem ők is úgy gondolják, hogy pénteken kiveszik Maját, mivel Béla csak július 1-től dolgozik náluk :-o De azt mondta, hogy ez nem probléma :D A Szabolcs utcás ötlet nem tetszett. Egyrészt nincs túl jó híre annak a szülészetnek, másrészt meg már rákészültem a SOTE II-re, ami mégis csak egy szépen felújított klinika, ugye... Úgy tűnik hétvégére lesz gáz-telefon-tv-internet az új házban, ahova a drága férjecském átköltözik, amíg én orvosi felügyelettel töltöm az első napokat 2in2. Izgulunk. Nagyon. És nagyon varjuk mar, hogy magunkhoz ölelhessük a kislányunkat :)

Szabadlábon

Hát kérem az ez utolsó hét, amit szabadlábon töltök Ficánkával a pocakban. Hétfőn azt mondta a doki (aki nem a Béla volt...), hogy minden szuper, a gyerek nem igyekszik kifele, jöjjek jövő hétfőn is, de az utolsó hétre befektetnek. Én ez ellen egy kicsit azért tiltakoztam, t.i. az ellen, hogy csak a jövő heten kell befeküdni... A császár biztosnak tűnik, ugyanis folyamatosan a buksi fejével felfelé tartózkodik a kis szumóbirkózó (akit a 37. heten 3850 gr súlyúnak mertek - ajjaj...). Már borzasztó nehéz ez a sok plusz kiló, főleg így 40 fokban. Nem tudok már semmit csinálni, és a gép előtt ülés sem egy leányálom - legalábbis ha kis idő eltelte után a lábfejemre nézek. Állandóan a tv előtt feküdni sem túl érdekes. Persze az a lényeg, hogy Maja jól érezze magát - és ez megvan, legalábbis az állandó tombolásból erre lehet következtetni :D Összeraktuk a kiságyat, roppant jól sikerült! Csak egyszer kellett utána szétszedni egy részét, hogy helyesen csavarozzuk oda az odacsavaroznivalót. Per pillanat a következő megválaszolhatatlan kérdések foglalkoztatnak minket: 1. Vajon mikor születik Maja? 2. Vajon mikor tudunk beköltözni a házba? 3. Vajon megkapjuk a hitelt? 4. Vajon hova megyünk haza a kórházból? Nos, ilyesmi, de valahogy úgyis minden megoldódik. Addig is igyekszem a madonna-imidzsnek megfelelő bugyuta félmosollyal szemlélni a történéseket, és nem idegeskedni semmin, azzal meg sosem került előbbre egy ügy sem. Ugye? Ugye!

Atvitel

Néha szoktam mondani az uramnak, hogy lecsatolom én ezt a pocakot, most vigye ő egy kicsit... Általában lelkesen bólogat, de ugyebár nem annyira sikerül megvalósítani igaziból. Tegnap MSN küldtem át valakinek a képtárban is fellelhető fotót az óóóriáshasról. A kép neve pocak ugyebár. Aszondja nekem az MSN amikor elkészült a művelet: pocak átvitele befejeződött. Egy pillanatra elábrándoztam, hogy de jó is lenne... :) Sebaj! Mar nincs sok hatra! De fura lesz nem lehasalni mindent...

Mozi-Védőnő-Béla

Igen, lusta disznó voltam írni, pedig annyiszor neki akartam látni! De már ez sem könnyű, mivel ugyebár a billentyűzet is minimum pocaktávolságban van... A múlt héten egyszer csak azt mondtam az én drága uramnak (miután a délután elhangzott kérdésére, miszerint Ugye ma nem megyünk sehova, megihatok egy sört? azt feleltem, hogy Persze.) szóval azt mondtam, hogy most menjünk el moziba, állítólag egész jó a Karib-tenger kalózai 3... Hát annyira nem volt jó, iszonyú idegesítő ez a Keira Knightley a béna műtött orrával, meg az ocsmány szájával, az egész mű fejével... broaf! Viszont nagyon hosszú volt, én meg gondoltam egy kis pattogatott kukoricától mi bajom lehet? Haha! Egyrészt a film második másfél órájában egyre jobban kellett pisilni, másrészt a végén nem tudtam visszavenni a lábamra a papucsot (Shrek feeling és látvány megint...) Arra persze nem bírtam magam rávenni, hogy lemenjek azon a rengeteg lépcsőn, mert utána megint fel kellett volna menni rajtuk... pffff. Ez a 9. hónap nagyon gáz dolog. Valamelyik nap asszem véletlenül nem engedtem be a védőnőt. Egyrészt ez nem nagy veszteség, másrészt miért kell délelőtt bárhova is beállítani szó nélkül? Harmadrészt pedig mire a második csöngetés után kipingvinezek a kapuig, mar árkon-bokron túl jár, bárki is az (és ebbe a bárkibe egy eltévedt háromlábú kecskét is beleértek...) Sebaj, hétfőn úgyis kell menni hozzá, ha minden igaz, utoljára. YES! Voltunk tegnap a Bélánál. Erről most csak dióhéjban... 95 kg a súlyom per pillanat (vagyis volt tegnap délután). A +30 kg felét teszi ki szerintem a Ficánka, a magzatvíz, a plusz cuccok (lepény, vér stb.) meg a visszatartott víz... Szóval a Béla, mint relatíve fiatal szülész-nőgyógyász, roppant érdekesen reagált a Mennyit hízott eddig? kérdésére adott 30 kilót. válaszomra. Először meglepődött, hogy ő ilyennel még nem találkozott (majd fog ;)), majd megijedt egy picit - persze jobb, mintha vállat vont volna. A lényeg az, hogy valószínűleg befektet hamarabb a kórházba, hogy szemmel tudjanak tartani. Ráadásul ha Ficánka nem fordul be szépen fejjel lefelé, akkor császármetszéssel fog a világra jönni (ami persze a várhatóan nagy súlya miatt több oldalról is indokolt lehet...) Szóval kontroll UH, még egy nagy labor, és hétfőn ismét Béla... Már tényleg csak napok kérdése, és itt lesz köztünk Maja... Annyira izgulunk!!! (Én is, de Apa főleg ;))