Két iskolás, egy óvodás – az első félév

Nagy izgalommal vártuk 2015 őszét, hiszem Mira végre óvodába, Márk pedig iskolába ment. Bár nagyon szerettük volna Márkot is az Ökuba vinni, ahova kis barátja, Joci is ment, sajnos az az iskola nincs felkészülve SNI-s gyerekek ellátására, így más lehetőség után kellett néznünk. Mira természetesen Judit nénihez készült nagy lelkesen, a Napraforgó csoportba, ahova a testvérei is jártak.

Az iskolakezdésre való készülődés izgalmasan telt, táskát, ceruzák, füzetek álltak halomban a nappaliban, és nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy az utolsó füzetet is ugyanolyan lelkesedéssel kötöttem be, mint a legelsőt. Sebaj, lesz ez még rosszabb is három év múlva, amikor mindhárman iskolások lesznek!

Sulikezdés Márk módra

Kis színes szeptember 2-ról, a második tanítási napról:

Szóval, Márk jól érezte magát, jól is viselkedett, egyszer volt sírás, mert a játszótéren a vizesflakonja beleszorult valami játékba és nem tudták kivenni (egy sima bolti félliteres műanyagflakon, víz volt benne, szóval semmi dráma :D), de Sylvi néni könnyen megvigasztalta.

Szóval, a második nap után is vidáman indulunk haza 1-kor, és abban a pillanatban, hogy kiléptünk az iskola kapuján, ott a lépcsőn elkezdett visítani, rinyálni... Olyan komikus volt a helyzet, hogy el is nevettem magam, és kértem, lépjen vissza kettőt, mert úgy látszik, az iskola épületében nem működik a rinyálás, csak ha kilépünk. smile hangulatjel

Iskolakeresés

Szeptemberben a gyerekpszichiáter azt javasolta, hogy alapvetően készüljünk arra, hogy Márk még egy évet maradjon az oviban, hiszen még csak akkor kezdődött meg az autizmusspecifikus fejlesztése. Előre nem lehet megmondani, hogy milyen tempóban fog tudni haladni, kb. 4 hónap után érdemes újra értékelni a helyzetet és eldönteni, mi legyen vele 2015 szeptemberében.

Ennek fényében megbeszéltük az óvodában, hogy maradjon még egy évet, megállapodtam a Tanulási Képességvizsgálóval abban, hogy jobb neki még egy év ovi stb. Persze, ahogy az én elképzelem! A decemberben elkezdett fejlesztések, a napirendi kártyák bevezetése, a fejlesztő pedagógus, az óvónők és a család aktív támogatása mellett mostanra már egyértelmű lett, hogy Márknak szeptembertől iskolában a helye. A fejlesztési alkalmak során szépen felkészül majd a változásra, hiszen eddig sem a képességei, hanem az autizmusból adódó hátrányai miatt merült fel a plusz egy év óvoda.

TKVRSZRB másodszor

Írtam már a Tanulási KépességVizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságról itt. Szóval a minap 12:30-ra volt hozzájuk időpontunk, ami óvodás gyerekek esetén azért nem ideális, tekintve, hogy órákon keresztül készülnek vizsgálgatni, kérdezgetni a gyereket. Márkhoz pont aznap reggelente jár egyik kedvenc játszópajtása, Brigi, akivel autizmus-specifikus fejlesztő feladatokat csinálnak másfél órában. Ennek megfelelően már a kocsiban láttuk rajta, hogy nyűgös, fáradt, de ilyenkor ezt én nem is bánom, mert így legalább nem kell hallgatnunk az autista gyereket nevelő szülők idegrohamát előidéző mondatok top 5 listájának egyik tagját, miszerint: De hát olyan okos, aranyos, nincs is semmi baja! A helyi nev.tanból is akkor irányítottak tovább végre a gyerekpszichiátriára, amikor egyszer Márk péntek délutánra kapott időpontot TSMT tornára - na, ott felvonultatta a repertoárja nagy részét, rugdosott, csapkodott, köpködött, kinevetett stb.

Szóval fél 1-től 4-ig voltunk a Bizottságnál, ahol azért nem győztek meg a látottak arról, hogy minden munkát arra alkalmas személy végez. A vizsgálatra érkezőket fogadó, telefonokat kezelő fiatal hölgy kis híján pánikrohamot kapott, amikor elvétette az akkor kezdett dossziéra felvezetett szám egyik számjegyét. Ezt az alkalmatlanságot órákon keresztül szemlélhettük, főleg a férjem (a törvény szerint mindkettőnknek meg kell jelenni a gyerekkel a bizottság előtt). Hozzá egyszer szóltak, amikor fél mondattal köszöntek neki érkezéskor és kész. Velem a gyógypedagógus beszélgetett kb. 20 percet, ebből 15 percet Márk tanulmányain vitatkoztunk, erről később. Márkot a pszichológus vizsgálta 50 percig (egyvégtében, kettesben!), majd a gyógypedagógus kb. 15 percig, ebből 10 percig a gyerek rajzot készített az utasításoknak megfelelően (legyen rajta egy ember, egy ház és egy fa is). A fennmaradó időben próbáltuk lefoglalni a gyereket a folyosón, ami vegyes érzéseket keltett bennünk. Egyrészt tényleg fel voltak készülve a gyerekekre, sok játék volt, amivel ott játszhattak. Másrészt viszont ki volt írva, hogy "Csendet kérünk!". Csendet. Egy olyan hivatalban, ahol többek között autista gyerekek jönnek sorra vizsgálatra. Muhahahaha.

Egyrészt el voltak ájulva, hogy Márk milyen kiemelkedően intelligens, amit - bár eddig is sejtettünk - jó volt azért szakemberektől hallani (c: Másrészt nem tűnt úgy, mintha elolvasták volna a beküldött pszichiátriai szakvéleményt, ami egy másfél hetes vizsgálatsorozaton alapul. Ők nettó 65 perc alapján eldöntötték, hogy a gyerek menjen iskolába. A pszichiáter javaslata az volt még szeptemberben, hogy kezdődjön meg Márknál az autizmus specifikus fejlesztés, majd meglátjuk 4-5 hónap múlva, hogy a napi gondokat okozó területeken mi változik, lehet-e esélyt látni arra, hogy sikeresen vegye az iskolai akadályokat. Olyan iskolát kell keresnünk neki, ahol max. 20 fős osztályban, integráltan tanulhat, lehetőleg egyedüli autistaként. Na, ez az, amire állami keretek között semmi lehetőség nincs. Kíváncsi leszek, a megfelelő időben milyen iskolát fog ugyanez a TKVSzRB kijelölni neki. Ismét muhahaha.

A gyerek fejlesztésének elkezdése az jól hangzik, de azt ugye a T. Bizottság jelöli ki, ahova harcok árán is csak decemberre sikerült időpontot kapni. Három hónap kuka. Tegyük fel, hogy januártól májusig aktív fejlesztésben részesül Márk, nagyszerűen fejlődnek a szociális készségei mindenki boldog - na de akkor már iskolát találni??? Rég lezajlott a felvételi időszak, nem is beszélve a hónapokig tartó keresgélésről, bejárkálásról (persze mindezt magán-, alapítványi vagy egyházi iskolákban, mert államiban nincs olyan, amire neki szüksége van), esélytelen az egész. Mivel ő most, a 2015-ben kezdődő tanévben lenne először tanköteles, az első visszatartáshoz csak arra van szükség, hogy az óvodavezető hajlandó legyen a következő nevelési évben is megengedni, hogy oda járjon. Szerencsére ezt meg tudtuk beszélni, úgyhogy semmi akadálya, hogy Márk még egy évig ovis legyen. Unatkozni fog? Igen. Jobban kell készülni arra, mivel lehet lekötni. Nehéz év lesz a pedagógusoknak, a gyereknek és nekünk is? Igen. De még nehezebb lenne úgy kezdeni az iskolát, hogy novemberben már eltanácsolják. Ki fog lógni még a vegyes csoportban is a többiek közül? Igen. De eddig is kilógott, mert más. Viszont ő biztonságban érzi magát ott, és ez a legfontosabb.

Szóval a Bizottságban a Szakemberrel nagyjából így hangzott a beszélgetésünk:
Ő: - Anyuka, Márk kiemelkedően intelligens, így mindenképpen iskolába megy.
Én: - Nem megy iskolába, marad még egy évet oviban.
Ő: - De mennie kell, nagyon okos.
Én: - Igen, nem is azzal lenne gond, hanem a magatartásával, jobb lenne még fejleszteni ezt a területet, mielőtt iskolába megy.
Ő: - Jó, ezt az évet még végigjárhatja a mostani óvodában, de jövőre át kell mennie akkor egy másik óvodába.
Én: - ???
Ő: - Mivel a mostani óvoda nem integráló, nem tudja megkapni a heti 10 óra fejlesztést.
Én: - És melyik lenne az az óvoda, ahol megkapja.
Ő: - Hát... megkapná utazó gyógypedagógustól, van 1 (!) abban a városban.
Én: - Igen. Akihez 80 (!) gyerek tartozik. A nagy része heti 8-10 óra fejlesztési igénnyel.
Ő: - ... Akkor menjen iskolába.
Én: - Melyik lenne az akkor helyben, amelyik integráló, max. 20 fős osztállyal?
Ő: - ...
Én: - A mostani óvodában megengedik, hogy még egy évet maradjon, ehhez nem kell az Önök szakvéleménye, mert az első visszatartás lesz.
Ő: - És ha év közben azt mondják, hogy mégsem vállalják?
Én: - Nem mondják.
Ő: - Hát jó, akkor ezt írom a határozatba.
Pffffffffffffffffffffff.
Jövő ilyenkor ismét megyünk, hogy a "szakértők" kijelöljék a neki megfelelő iskolát. Hát repesve várom!