Hoppá!

A mai napot valasztotta kislanyunk (ketto nappal mult 10 honapos), hogy kimondja elso szavat. Pontosabban ma tortent meg az, hogy eszrevettuk, tudatosan hasznal egy szot (c: Mamikanal ebedeltunk, es magunkkal szoktuk vinni a Nyuszi etetoszeket, mert abban hihetetlenul jol elvan, kolesgolyot habzsol, megebedel, jatszunk vele, stb. Mivel ott nem lehet letenni a foldre, es kb. 4 orat ott toltunk, ez egy nagyon praktikus es bevalt megoldas, igy nem kell valamelyikunknek folyton cipelni, tartani, kuzdeni vele. Tehat a kis Nyuszimano ul az etetoszekeben, es egy prospektussal jatszik (szines, vastagpapiros, ugye ;)). Egyszer csak kirakja oldalra, es ledobja - eddig a szokasos, hiszen milyen jo jatek, hogy valaki ugyis felveszi. Ha veletlen nem vennenk eszre, hogy o valamit leejtett, akkor hangos reklamalassal figyelmeztet, miszerint itt nekunk pedig valami felvennivalonk van, megpedig surgosen!! Szoval ledobja a papirt, utananez, es a kis babahangjan azt mondja: hoppa! Jot nevettunk, szuperaranyos volt, de ki gondolna, hogy ezt direkt mondta. Valaki - Apa - felvette a papirt, visszaadta a kis babakezbe. Papir ki oldalra, leejt, utananez, HOPPA! Kb. 24x megismeteltettuk vele a produkciot, es mindannyiszor jott a hoppa! Persze a babak altalaban eppen nem hajlandok eloadni magukat, ha a szulok buszkelkedni szeretnenek az uj tudomannyal, de Majat meg ez sem hatotta meg, boldogan mondogatta a csalad elott is a hoppat, amikor alkalom adodott ra. Azota rendszeresen hasznalja ezt a szot, ha allasbol lecsuccsen, vagy valamit leejt/ledob, sot, van olyan is, hogy csak ugy, valamibe kapaszkodva aldogal, topog, atkapaszkodik mashova, es kozben hoppa! hoppa! A mi draga elsoszulott kislanyunk elso szava nem a baba, mama vagy - az amugy valoszinusitett - apa volt, nem... hanem a hoppa (c:

Tikk!

Maja tegnap felfedezett, de azota messze a legnepszerubb jateka a kovetkezo:   Apa jo kozel hajol a fejevel, es becsukja a szemet. Ficanka kozelit az egyik szemehez a pici ujjaival es kinyomja felnyitja a szemhejat. Erre Apa mindket szeme kipattan, es azt mondja TIKK! Orias gurgulazo kacagas kovetkezik, majd kezdodik minden elolrol. Szem becsuk, kis ujjak kozelitenek... TIKK! hangos kacaj, es elolrol...

Mikroficánka

Oktober kozepere varjuk masodik gyermekunket, akirol a tegnapi ultrahangos vizsgalaton egyertelmuen kiderult, hogy kisfiu :) Most igy, az otodik honap elejen mar oriasi hasam van, egesz hihetetlenul nagy, pedig nem tudtam elkepzelni, hogy lehet nagyobbb mint Majanal. Es meg a fo hasnoveszto idoszak hatravan! Csak hogy erzekeltessem a hasam meretet, leirom tegnapi elmenyeinket a korhazban. A Margitban 2 UH szoba van. a 2. szamuban csinaljak a 18. heti (genetikai) ultrahangot (meg nehany egyebet), a masik szobaban meg egyebeket. Kkint ucsorgok, varok, mar be van a adva a kiskonyvem, 10:15-re van idopontunk, masodikok vagyunk aznap. 11 fele mar kisse turelmetlenek voltunk (fel12-ig kellett a kis Nyusziert visszaernunk Zsuzsikahoz), jon az 1. szobabol a szonografus, ramnez, es megkerdezi: "Flowmetriara?*" mire en magamban: muhahaha! hangosan pedig: "Nem, 18. heti UH, csak ekkora a hasam." Nevetes, nagy kerek szemek, es a szokasos mentokerdes: "Es ikrek?" A valaszom meg mindig baratsagos: "Nem, csak egy gyerek". Eennyiben maradtunk. Amikor vegre sorrakerultunk, az - amugy mar jol ismert - UH-s orvos is kedvesen, de furcsan nezett ram, hogy megis mit keresek a 18. hetes vizsgalaton... aztan kiderult minden. Teljesen koranak megfelelo magzat, mindene megvan, nem sok a viz, szoval minden szuper (bar a kukacon kicsit meglepodtunk) es meg a hasam meretere is van magyarazat. Valoszinuleg az elozo csaszar miatti osszenovesek kovetkezteben teljesen fent van a gyerek. Ahol masnak a mehe teteje van, na nalam ott kezdodik. Azt mondta, hogy ez a vilagon semmi gondot nem fog okozni, csak emlitsem meg az orvosomnak, ha lejjebb keresi majd a gyereket :D *kezdo, illetve nemterhesek kedveert: a 36. hettol vegeznek ilyen, un. aramlasvizsgalatot.