Hoppá!

A mai napot valasztotta kislanyunk (ketto nappal mult 10 honapos), hogy kimondja elso szavat. Pontosabban ma tortent meg az, hogy eszrevettuk, tudatosan hasznal egy szot (c: Mamikanal ebedeltunk, es magunkkal szoktuk vinni a Nyuszi etetoszeket, mert abban hihetetlenul jol elvan, kolesgolyot habzsol, megebedel, jatszunk vele, stb. Mivel ott nem lehet letenni a foldre, es kb. 4 orat ott toltunk, ez egy nagyon praktikus es bevalt megoldas, igy nem kell valamelyikunknek folyton cipelni, tartani, kuzdeni vele. Tehat a kis Nyuszimano ul az etetoszekeben, es egy prospektussal jatszik (szines, vastagpapiros, ugye ;)). Egyszer csak kirakja oldalra, es ledobja - eddig a szokasos, hiszen milyen jo jatek, hogy valaki ugyis felveszi. Ha veletlen nem vennenk eszre, hogy o valamit leejtett, akkor hangos reklamalassal figyelmeztet, miszerint itt nekunk pedig valami felvennivalonk van, megpedig surgosen!! Szoval ledobja a papirt, utananez, es a kis babahangjan azt mondja: hoppa! Jot nevettunk, szuperaranyos volt, de ki gondolna, hogy ezt direkt mondta. Valaki - Apa - felvette a papirt, visszaadta a kis babakezbe. Papir ki oldalra, leejt, utananez, HOPPA! Kb. 24x megismeteltettuk vele a produkciot, es mindannyiszor jott a hoppa! Persze a babak altalaban eppen nem hajlandok eloadni magukat, ha a szulok buszkelkedni szeretnenek az uj tudomannyal, de Majat meg ez sem hatotta meg, boldogan mondogatta a csalad elott is a hoppat, amikor alkalom adodott ra. Azota rendszeresen hasznalja ezt a szot, ha allasbol lecsuccsen, vagy valamit leejt/ledob, sot, van olyan is, hogy csak ugy, valamibe kapaszkodva aldogal, topog, atkapaszkodik mashova, es kozben hoppa! hoppa! A mi draga elsoszulott kislanyunk elso szava nem a baba, mama vagy - az amugy valoszinusitett - apa volt, nem... hanem a hoppa (c: