Alázat, becsület, kitartás, tisztelet - Márk és a judo

Amikor a rendszerben való három év pattogás után Márk végre megkapta az autizmus spektrum zavar diagnózist, mielőbb szerettünk volna egy neki megfelelő sportot találni. Olvasgattam a szakirodalmat, ami kifejezetten ajánlja a judót, és miután minden paraméternek megfelelt, ami feltételként felmerült (nem csapatsport, nem labdával játsszák, elérhető a környéken), megbeszéltem a Sensei-jel, hogy Márk (akkor 6 évesen) oda fog járni hozzá.

A négykézlábas villám

Maja remekul all. Sot, remekul lepked (kapaszkodva). De ha valamit igazan gyorsan el akar erni, akkor leveti magat negykezlabra, es teper. Nem egyszeruen maszik - bar szerintem ez egy teves kifejezes a negykezlab kozlekedesre, biztos valami okos tudos talalta ki -, hanem gyakorlatilag a helyszinre szaguld, mint akit puskabol lottek ki. A novekvo pocakkal egyre nagyobb kihivas tartani a lepest. Na meg a napi hatszaz hajolgatas, es a 11 kg-os kistunder emelgetese, cipelgetese - nem is csoda, hogy egeszen emberi sulyt sikerul tartanom :)