Megvettük a Világ Legaranyosabb Lényének (továbbiakban VLL) az első pár cipőt. Ez most elég nyálas kit-érdekel-a-szülőkön-kívül típusú bejegyzésnek tűnik, de érdekes dolgokat rejt a téma. Például a cipő - ami igazából egy tépőzáras szandál -, ami kb. 2 hónapig lesz jó a gyermekre, akciósan 7 ezer forint volt. Nem-akciósan lenne 10. Értem én, hogy ergonómia, meg tartania kell a bokájánál, meg most alakul ki a boltív, de így is nevetségesen drága. Viszont úgy vagyok vele, mint a drága lányos színű ruhákkal: attól még, hogy fiunk lesz, hordani fogja! ;) Szerencsére a VLL szívesen hordja a szandit, szokta kérni, hogy vegyük fel, aztán abban kajtat a dolga után négykézláb. Illetve abban utazik a kocsiban. Ezen kívül még abban akar felállni a kanapén, ami szinten azok közé a dolgok közé tartozik, amikre a miniszandi alkalmatlan. Sebaj, levesszük (úgyis szoktatni kell hozza a lábukat, napi 2x fel óra, növekvő időtartammal). Amint levettük a cipőt, a ded ácsorog, kapaszkodva lépeget, stb. Általában még a csúszásgátlós zoknit is leveszi, ami érthető, mert a meztelen talpnál semmi sem csúszik kevésbe a kövön. A VLL szerint az új ruhadarab igazából egy remek új játék, mivel a tépőzárakat lehet rajta nyitogatni (eddig úgy latom, csukogatni nem lehet...), és ha a szülők leveszik a lábáról, rágókának sem utolsó!
|
Maja ma egy eves! Egeszen hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez az ev! Persze visszagondolva eleg tavolinak tunik a tavaly nyar, de megis - mintha csak egy picit nem figyeltunk volna, es a csopp kis babankbol egy maszkalo, magyarazo kislany lett (c:
 Irok egy kis feljegyzest arrol, hogy igy kerek egy evesen milyen kislany is Maja. Egy eves hivatalos adatai alapjan 11,3 kg es 79,5 cm. Négy foga van, ezek szimmetrikusan vannak elosztva a szajaban :) Allandoan vigyorog (vagy hisztisen visit, hogy az tortenjen, amit o akar :)) Stabilan all, ha van mibe kapaszkodni (vagy ha nem veszi eszre, hogy veletlenul nem kapaszkodik). Ismetelgeti amit mondunk (pl. babacomb, budos kakis, labda, tehen, stb.) no meg mondja a sajat kis szavait: hoppa, apa, pápá (illetve a babanyelven nyilvan nagyon fontos dolokat jelento dadadadededa es hadedede szavakat, bar attol tartok, hogy mire megfejtjuk ezeknek a jelenteset, addigra mar azt fogja mondani, hogy "Apa, elvihetem ma este a kocsidat?"). Minden kajankat elkunyeralja. Nem lehet ugy megreggelizni vagy ebedelni, hogy ne adagolja az ember neki folyamatosan a tesztat, a rizst vagy a sajtdarabkakat (a sajatja egyre kevesbe izlik neki, ahogy rajon, hogy van elet a sargarepas rizs borjuhussalon tul). Imadja a gyumolcsot, foleg a maga termeszetes valojaban. Siman megeszik harom nagy sargabarackot, ot szilvat vagy egy halom dinnyedarabkat (bar ez utobbiakat szivacsszeruen kicsavarja, es miutan megfurdott a leveben, a babamarok alaku maradekot tomkodi a szajaba). Imadja a vizet, minden formaban. Az esti furdes nagy kedvenc program Apaval, de a teraszon levo babamedence 5 cm-es vizeben pancsolas is elokelo helyen szerepel a listan. Nagymedenceben a kezunkben orakat kepes eltolteni, meg az sem zavarja kulonosebben, ha neha egy kicsit vizes lesz az arca (persze ez altalaban ugy tortenik, hogy a Kistunder maga csapkod tul vehemensen a vizben...) Kedvenc vizes tevekenysege ketsegtelenul az, amikor mi zuhanyozunk. Ekkor odaall a kad melle, szinpadias mozdulattal elhuzza a zuhanyfuggonyt, es tartja be a kicsi kezet, amit le kell locsolni a zuhannyal. Ha az ember esetleg ezt nem tenne meg eleg gyorsan, akkor reklamalo babahangon megsurget, mivel nyilvan nem vetted eszre, hogy o itt all, es a bedugott kis kezevel arra var, hogy pacsalhasson a zuhanyban. Ha megkerjuk, szivesen ad puszit (persze cuppantani meg nem tud). Neha osszekeveri, hogy annak kell-e adni a puszit, aki mondja, vagy eppen masvalakinek ("Adj Apanak egy puszit" az esetek mintegy 30%-aban ugy vegzodik, hogy odajon hozzam, es odanyomja a kis arcat. A "Kerek egy puszit!" 90%-ban sikerul :) Hm, ha jobban belegondolok, mindenfele puszival kapcsolatos keres legnagyobb reszeben Apa kapja a puszit! Persze ez egyatalan nem baj (c: A Vilag Legaranyosabb Lenye egy eves lett. Hihetetlen es megis termeszetes, mint o maga. |
| Maja remekul all. Sot, remekul lepked (kapaszkodva). De ha valamit igazan gyorsan el akar erni, akkor leveti magat negykezlabra, es teper. Nem egyszeruen maszik - bar szerintem ez egy teves kifejezes a negykezlab kozlekedesre, biztos valami okos tudos talalta ki -, hanem gyakorlatilag a helyszinre szaguld, mint akit puskabol lottek ki. A novekvo pocakkal egyre nagyobb kihivas tartani a lepest. Na meg a napi hatszaz hajolgatas, es a 11 kg-os kistunder emelgetese, cipelgetese - nem is csoda, hogy egeszen emberi sulyt sikerul tartanom :) |
| A mai napot valasztotta kislanyunk (ketto nappal mult 10 honapos), hogy kimondja elso szavat. Pontosabban ma tortent meg az, hogy eszrevettuk, tudatosan hasznal egy szot (c: Mamikanal ebedeltunk, es magunkkal szoktuk vinni a Nyuszi etetoszeket, mert abban hihetetlenul jol elvan, kolesgolyot habzsol, megebedel, jatszunk vele, stb. Mivel ott nem lehet letenni a foldre, es kb. 4 orat ott toltunk, ez egy nagyon praktikus es bevalt megoldas, igy nem kell valamelyikunknek folyton cipelni, tartani, kuzdeni vele. Tehat a kis Nyuszimano ul az etetoszekeben, es egy prospektussal jatszik (szines, vastagpapiros, ugye ;)). Egyszer csak kirakja oldalra, es ledobja - eddig a szokasos, hiszen milyen jo jatek, hogy valaki ugyis felveszi. Ha veletlen nem vennenk eszre, hogy o valamit leejtett, akkor hangos reklamalassal figyelmeztet, miszerint itt nekunk pedig valami felvennivalonk van, megpedig surgosen!! Szoval ledobja a papirt, utananez, es a kis babahangjan azt mondja: hoppa! Jot nevettunk, szuperaranyos volt, de ki gondolna, hogy ezt direkt mondta. Valaki - Apa - felvette a papirt, visszaadta a kis babakezbe. Papir ki oldalra, leejt, utananez, HOPPA! Kb. 24x megismeteltettuk vele a produkciot, es mindannyiszor jott a hoppa! Persze a babak altalaban eppen nem hajlandok eloadni magukat, ha a szulok buszkelkedni szeretnenek az uj tudomannyal, de Majat meg ez sem hatotta meg, boldogan mondogatta a csalad elott is a hoppat, amikor alkalom adodott ra. Azota rendszeresen hasznalja ezt a szot, ha allasbol lecsuccsen, vagy valamit leejt/ledob, sot, van olyan is, hogy csak ugy, valamibe kapaszkodva aldogal, topog, atkapaszkodik mashova, es kozben hoppa! hoppa! A mi draga elsoszulott kislanyunk elso szava nem a baba, mama vagy - az amugy valoszinusitett - apa volt, nem... hanem a hoppa (c: |
| Maja tegnap felfedezett, de azota messze a legnepszerubb jateka a kovetkezo: Apa jo kozel hajol a fejevel, es becsukja a szemet. Ficanka kozelit az egyik szemehez a pici ujjaival es kinyomja felnyitja a szemhejat. Erre Apa mindket szeme kipattan, es azt mondja TIKK! Orias gurgulazo kacagas kovetkezik, majd kezdodik minden elolrol. Szem becsuk, kis ujjak kozelitenek... TIKK! hangos kacaj, es elolrol... |
| Majanak uj beceneve van - megint (c: Hihetetlen tempoban no a haja, es ha alvas kozben beleizzad a sapkaba/kapucniba, kis kusza hullamos furtok lesznek belole... El is neveztuk Gyapjaskanak. Mar hallgat ra... Draga elsoszulott lanyom elete leghosszabb egybe-alvasat produklata mara virradora. Este 7-kor szokott fekudni, es reggel ugy fel8-8-kor kel (bar ez a lefekves idopontjatol nagyjabol fuggetlen, valojaban 7-kor ebred, es hangulata szerint meg eljatszik valamennyit). Tegnap este eleg nehez volt lerakni, nyugoskodott, szenvedett, mar kezben sem volt neki jo, de nagy nehezen vegul Sanyinak sikerult ugy berakni az agyaba, hogy nem kezdett azonnal bombolni, hanem nyult az alvosrongyert, es az oldalara fordulva feszkelodott. Ekkor volt kb 8 ora. Reggel 8-kor felkeltem, lattam, hogy Gyapjaska meg alszik, ennek ugy megorultem, hogy gyorsan le is zuhanyoztam. Beneztem, meg mindig aludt. Ennek oromere megreggeliztem. Meg mindig durmolt. Telefonaltam Zsuzsikaval. megneztem a leveleimet. A forumot. A masik forumot. Beszeltem Norival. Mivel eddigre 10 ora lett, ugy dontottem, hogy egy eletem, egy halalom, en felkeltem a gyereket. Ovatosan kinyitottam az ajtot, kis Nyuszi pedig boldog mosollyal az arcan fordult hatra, lathatoan nem banva, hogy megzavartam a csendes jatszasban, amihez a felhomalyos szoba tokeletesen megfelelt. A vidam, gyors oltozest (bodycsere, ennyi pisit meg a Libero se bir ki...) koveto vidam, gyors reggeli utan most tovabbra is vidaman jatszik lent a szonyegen, a nappali kellos kozepen kialakitott birodalmaban (c: |
| Kibukkant a kis Nyuszi elso foga! Kb. harom honapos kora ota eszeveszett nyaladzasban van, de az elso kis fogacska par nappal azelott bujt ki, hogy betoltotte volna eletenek 7. honapjat. Bekesen vasarolunk a Coraban, Maja a kocsi gyerekreszeben vidamkodik, majd kihasznalva egy pillanatnyi figyelemtlenseget, racuppan az arra koszalo ujjamra. Es megharap! Azon nyomban felfedezoutat tettem a szajaban, es eszrevettem a kis fogcsucsot. Nagy szerencsenk van, hogy ezt nem almatlan ejszakak, es panaszos siras segitsegevel fedeztuk fel, hanem egy egyszeru kis ujjharapassal. Sot, ha jol latom, lassan kibukkan a masik also foga is, mar elore jot mulatok rajta, hogy fog kinezni (c: Ha jol sejtem, elkezdodott nala a szeparacios szorongas is. Reggel szepen eljatszott a jatszoszonyegen, amig en lezuhanyoztam, reggelit csinaltam magamnak, ilyesmi. Par nepja ektelen bombolesben tor ki, ha csak le merem rakni, mert pontosan tudja, hogy annak az egyenes kovetkezmenye, hogy eltunok olyan oriasi messzesegekben, mint a konyhapult... Modszerem az etetoszek, amit ide-oda lehet pakolaszni a nappaliban, es megfelelo magassagban is van ahhoz, hogy lasson engem. Meg szerencse, hogy a babak kb 190 fokban tudjak forgatni a fejuket! Se vege, se hossza a hangos sikongatasoknak, jobbra-balra gurulasoknak, negykezlab probalkozasoknak, gyakorlatilag 3 mp alatt kerul a szamara letelepitett pokroc egyik vegerol a masikra. Lassan letesszuk a habtapit, es eldugaszoljuk a konnektorokat. Meg lathatatlanna tesszuk a szmaitogep zsinorjait... |
| Végre! Végre! Maja-baba pontosan két hónapos volt, amikor végre - elkepesztő banki herce-hurca után - beköltözhettünk az új házunkba. Nagyon vártuk már ezt a napot! Az eredeti terv az volt, hogy a kórházból már ide jövünk haza, de utólag nem is bánom, hogy Zsuzsikánál töltöttünk pár hetet. Persze az sem volt könnyű, hogy öten kerülgessük egymást gond nélkül egy 50 nm-es lakásban, na meg a 38 fokos belső hőmérséklet is elég szörnyű volt, de a plusz két "rabszolga" nagy segítség volt a kis Nyuszimanó életének kezdeten. Az új házban már teljesen magunkra voltunk utalva, de szerencsére az első két hónap alatt belerázódtunk annyira a babagondozásba, hogy problémamentes volt az átállás. Mármint, nyilván nem volt problémamentes, de ennél kevesebb problémát nehéz elképzelni ;) Végre csatasorba állíthattuk a hintaszéket, ami egy remek találmány, főleg ha az ember kénytelen éjnek évadján felkelni, kikászálódni az ágyából, és valahol máshol lenni... Ebben az esetben a lehető legjobb hely egy hintaszék, tényleg! Egy szépséghibája van a dolognak, mégpedig az, hogy nem számolnak a készítők azzal, hogy babák növekszenek. Tényleg, nem viccelek! Napról napra egyre nagyobbak lesznek, ennek megfelelően egy idő után még úgy is beverik a fejüket a hintaszék karfájába, ha a lábukat már rég messzire lógattuk. Mivel volt időnk bőven berendezkedni a lakásban, mindennek megvolt a helye, mire beköltöztünk. Szenzációsan elterveztük, hogy az óriási fürdőszobában bőven elfér minden a fürdetéshez, Maja vetkőzhet-öltözhet a mosógép tetején, az állványon állhat a kiskádja, és a helyiség mérete megfelelő ahhoz, hogy egy hősugárzóval percek alatt meleget lehessen csinálni. Ez mind szép és jó, csak egy dolgot hagytunk ki a számításból: hogy esetleg a kis Nyuszinak lehet valami ellenvetése. Az első pár fürdetést torkaszakadtából végigbömbölte, mintha nyúznák. Fogalmunk nem volt, hogy mit csináljunk vele. Túl hideg van a fürdőben, vagy éppen túl meleg? Talán a víz hőmérséklete nem megfelelő? Rossz helyen van a mosógép? Mindent kipróbáltunk (és mindennek az ellenkezőjét is, mire eljutottunk a rém egyszerű megoldásig: előrehoztuk a fürdést 7 óráról fél hétre. Ezzel gyakorlatilag egy csapásra megoldódott a probléma, Maja egyszerűen már túl fáradt volt ehhez - az amúgy nagyon kedvelt - tevékenységhez. A Világ Legaranyosabb Teremtménye kb. három hónapos kora óta teljesen átalussza az éjszakát. Eleinte felkelt 5-kor enni, aztán már egyszer csak nem. Tudom, hogy mások nagyon sokat küzdenek a nyugodt éjszakákért, nekünk ezzel (is) óriási szerencsénk volt. Nagyjából 7-8 között letesszük a Nyuszit aludni, és reggel 7-8 között ébred (sőt, szerencsés esetben fél 9-kor :)) Azt hiszem mi vagyunk a világ legszerencsésebb szülői! |
| Régen írtam már a kis családunkról és Ficánkáról, de valahogy annyi dolog van, hogy mindig csak tolódott, tolódott, de most végre nekiültem. Az első két hónapban Zsuzsikáéknál laktunk, pontosabban Ficánka átvette az uralmat a lakásukban :) A nappaliban lakott kis családunk (a Nyuszi mózeskosárban, mi meg a kihúzható kanapén), a fürdőszobában volt a fertőtlenítőhelyiség, az étkezőben a fürdő, a játszószobában az öltözködés és pelusozás... Talán csak Zsuzsikáék hálószobája maradt ki a szórásból... Mivel én az első időkben nem emelhettem a 4,5 kilós gyereket (nehogy szétváljon a műtéti heg), ezert Apának nem volt túl sok választása ;) Zsuzsika első nap megmutatta, hogyan kell fürdetni. Másnap Apa azt kérte, hadd nézze meg még egyszer - azóta (1-2 különös esetet leszámítva) ő fürdeti Döbrögipocakos Maját, mindkettőjük nagy megelégedésére! A pelusozás is egy jó kis közös program volt, hiszen akkor kimondottan aktív a baba, arcokat vág, mosolyog stb. Mivel az ébren töltött idejét nagyrészt az evés, a fürdés és a pelusozás teszi ki, aki nem csak az alvó gyereket szeretné csodálni, az szívesen részt vesz ezekben a tevékenységekben. Az alábbi csúcsteljesítmények születtek a pelusozás kapcsán: - Aki egy peluscserét a legtöbb pelenka elhasználásával tudott megoldani: Zsuzsika, szám szerint 7 db pelenkát fosott össze a Nyuszi, mialatt megpróbálta tisztába tenni :) - Akit a legtöbbször fosott le a gyerek: Apa! Nem számoltuk, nem lehetett volna... Majdnem minden alkalommal betalált a Nyuszi, remek célzókepésséggel tudott nekiállni az ügynek :) - Akit a leghülyébb helyen fosott le a gyerek: ez is Apa! Persze aki úgy törölgeti a gyerek seggét, hogy közben odahajol, az ne csodálkozzon, ha arconfossák ;) Iszonyatosan meleg volt. A lakásban nem ritkán 36 °C fölé ment a hőmérséklet, nem mozdult a levegő... Maja ezt egész jól viselte, hiszen a legnagyobb melegben csak egy szál pelusban kapálózott, de mi, felnőttek nagyon megszenvedtük. Megértettem azokat, akik kizárólag az év egyéb évszakaiban hajlandók szülni, tényleg iszonyú, a sok hormoningadozástól illetve a maradék súlytól amúgy is állandóan melege van az embernek, de ha még az időjárás is rátesz egy lapáttal, az mar tényleg szenvedés. Viszonylag hamar kialakult egy rendszer az éjszakát tekintve, a lefektetéstől függően 3-5 között kelt egyszer enni, aztán pedig 6-8 között ébredt. Maja, a kistündérke, nagyon keveset sírt, szépen aludt, evett. Az anyatejjel rengeteget küzdöttünk, és gyanús lett, hogy nem hízik a lányom, talán fogy is. Lementünk hát méretni, és sajnos így volt, evés után is bömbizett napok óta, mert éhes maradt. Nem így terveztük, de hát ez van - elkezdett tápot is kapni, a lényeg az, hogy szépen egészségesen fejlődjön. Elég korán kimehettünk vele sétálni, mivel jó idő is volt, és szép nagy baba is a Tündérke. Általában elaludt a séta alatt, szeretett a babakocsiban lenni, mi meg szívesen sétáltunk kora este a Margitszigeten, vagy a SzIP-ban. Apa "szabadságot vett ki" erre az időszakra, és közben intézett mindenfélét a házzal kapcsolatban. Napi szinten ment az üvöltözés a Rajfajzenes csajjal, a hitelközvetítővel, újabb és újabb szerződésmódosítások az ügyvédnél, újabb és újabb hiteles tulajdoni lapok, újabb és újabb papírok ismételt leadása... az idegeink cafatokban lógtak. Ekkor vált elsődleges életcélunkká az, hogy átvigyük máshová a hitelünket, nevetséges ez az egész úgy ahogy van. Részletesebben azért nem írok róla, mert próbáljuk már elfelejteni. Szinte naponta jöttünk ki a házhoz tenni-venni, bútorokat összeszerelni, pakolászni, takarítani, és szépen alakulgatott is, vártuk, hogy végre már beköltözhessünk a saját kis lakásunkba. És IGEN! pont a Nyuszi életének második hónapfordulóján beköltöztünk a saját lakásunkba!!! Utólag visszanézve nagyon jó volt, hogy számtalan rabszolga állt a Kistündérke (na meg az anyjaneve) rendelkezésére, nagyon sokat segített Gábor is és Zsuzsika is, nélkülük összehasonlíthatatlanul nehezebb lett volna a dolgunk, viszont tény, hogy egy 54 nm-es lakótelepi lakás nem alkalmas 4 felnőtt és egy csecsemő számára normális élettérnek. |
