A Cipő

Megvettük a Világ Legaranyosabb Lényének (továbbiakban VLL) az első pár cipőt. Ez most elég nyálas kit-érdekel-a-szülőkön-kívül típusú bejegyzésnek tűnik, de érdekes dolgokat rejt a téma.   Például a cipő  - ami igazából egy tépőzáras szandál -, ami kb. 2 hónapig lesz jó a gyermekre, akciósan 7 ezer forint volt. Nem-akciósan lenne 10. Értem én, hogy ergonómia, meg tartania kell a bokájánál, meg most alakul ki a boltív, de így is nevetségesen drága. Viszont úgy vagyok vele, mint a drága lányos színű ruhákkal: attól még, hogy fiunk lesz, hordani fogja! ;)   Szerencsére a VLL szívesen hordja a szandit, szokta kérni, hogy vegyük fel, aztán abban kajtat a dolga után négykézláb. Illetve abban utazik a kocsiban. Ezen kívül még abban akar felállni a kanapén, ami szinten azok közé a dolgok közé tartozik, amikre a miniszandi alkalmatlan. Sebaj, levesszük (úgyis szoktatni kell hozza a lábukat, napi 2x fel óra, növekvő időtartammal). Amint levettük a cipőt, a ded ácsorog, kapaszkodva lépeget, stb. Általában még a csúszásgátlós zoknit is leveszi, ami érthető, mert a meztelen talpnál semmi sem csúszik kevésbe a kövön.   A VLL szerint az új ruhadarab igazából egy remek új játék, mivel a tépőzárakat lehet rajta nyitogatni (eddig úgy latom, csukogatni nem lehet...), és ha a szülők leveszik a lábáról, rágókának sem utolsó!