Maja mindig érdeklődött az állatok és a természet iránt, vissza-visszatérő terve, hogy állatorvos legyen. Persze a pályaválasztás 11 évesen még nem égetően sürgős döntés, de örültünk neki, hogy van valamilyen elképzelése, ami párosul egy vonatkozó érdeklődési körrel. Az itthoni állatkáink, Negró és a deguk gondozása, életmódja, sorsa is őt érdekli leginkább a gyerekek közül.
Én minden állattól tartok egy kicsit, ha más nem, az diszkomfort érzéssel tölt el, hogy összenyálkáz - a gyerekek többségét még nem korlátozzák a felfedezés örömében ilyen apróságok, így láthattam a minap Mirát egy a kezén mászó hatalmas éticsigával közeledi felém, amelyet épp sétáltatni készült a fűben... Szóval Maja minden hezitálás nélkül megfogja a degukat és sétáltatja a vele közel azonos súlyú kutyát. Nem csoda, hogy a kedvenc műsora nem valamilyen mese- vagy tinisorozat, hanem a Dr. Pol Állatklinikája. Bár egy kicsit aggódtam a túlságosan életszerű képi megjelenítés miatt, ami bőven indokolja a 12-es karikát a NatGeón, miután megnéztünk együtt néhány részt, végül arra a következtetésre jutottam, hogy ha érdekli, tetszik neki és kérdez, ha nem ért valamit, akkor ennél jobb műsort nehezen tudok elképzelni egy állatorvoslás iránt érdeklődő gyerek számára.
Nos, mint minden jó reality sorozatban, itt is szerkesztve mutatják be az eseményeket, így minden részben végigkövethetünk több esetet is az elejétől a végkifejletig. Kissé sablonos módon minden részben sajnos elpusztul egy állat, de egy másik szinte csodával határos módon megmenekül a haláltól vagy egy súlyos beavatkozástól. Úgy tűnik, ez a műsoszerkesztési alapelv egy dologban már biztosan felkészítette Maját a való életre - a kiskedvencek nem élnek örökké. Bár Negró még csak 2 éves, a deguk pedig lassan 4 évesek (akár 8-9 évig is élnek jó körülmények között!), és egyikünk sem számított rá, sajnos egyiküket elveszítettük...
A minap Maja észrevette, hogy Virág, a nagyobbik degutesó fogával valami nem stimmel. Jobban megfigyeltük, és azt láttuk, hogy nem tud enni sem. Sanyi és Maja elvitték az állatorvoshoz, aki megállapította, hogy kiugrott valami trauma következtében az állkapcsa, és sajnos nem lehet helyrehozni. Egy rágcsáló számára ez egyenlő a halálos ítélettel. Ha nem tud rágni, nem tud enni sem. Két lehetőségünk volt, vagy itthon megvárjuk, amíg éhen hal, vagy hagyjuk, hogy az állatorvos elaltassa... Úgy döntöttünk, hogy nem akarunk neki szükségtelen szenvedést okozni, ezért ma elbúcsúztunk tőle. Maja tegnap este sírva aludt el, és talán ma is úgy fog, de ő akarta intézni az ügyet, az apja inkább csak sofőr volt a történetben. Berakta egy hordozóedénybe a kisállatot, és elvitte elaltatni. Mivel tudja, hogy a degu társas lény, és mindenképpen kell új pajtás a másik degutesónak, onnan már úgy jött haza, hogy "Mikor megyünk társat venni Picúrnak?"
Remélem, annak ellenére, hogy ez egy szomorú esemény, tud majd belőle építkezni, és akár még az is erősödhet benne, hogy ha tényleg állatorvos lesz, talán tud a Virághoz hasonló kisállatokon segíteni felnőtt korában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése