Legoland Günzburg - 4. rész

Bár a németországi utazásunkról és a konkrét legolandi élményekről már eleget írtam a beszámoló második és harmadik részében, megérdemel egy külön bejegyzést maga Günzburg és a hazaút is.

Günzburghoz a 100 km-re lévő stuttgarti repülőtér van a legközelebb, így nem egy turistacsalogató város. Ja, de! 18 000-es lélekszámával nagyjából akkora mint Fót, és pont olyan fejlett is. Ja, nem! Na jó, hagyom a cinikus megjegyzéseket, és előveszem a jobbik énemet. Csodás történelmi értékekkel megáldott kisvárosnak ismertük meg Günzburgot, amely vendégszerető és rendkívül barátságos a látogatókkal. Persze kihasználják, hogy Legoland odavonzza a turistákat, de közel sem az az egyetlen látványosság, sőt, saját jogon is nyugodtan tárt karokkal várhatja a vendégeket.

Mivel az utazásunk negyedik napján csak este fél 8-kor indult a hazafelé tartó gép, és a reptérre vezető útra elég volt egy órát szánni, a szállodai reggeli, a pihengetés és az összepakolás után még mindig rengeteg időnk volt, hogy felfedezzük a város történelmi részét. Minden családnak jó szívvel ajánlom, hogy néhány órát szánjon rá a városnézésre, ugyanis Günzburg nem viccel, ha a gyerekekről van szó. Összeállítottak egy kis városnéző térképet és feladatsort, ami a közeli nevezetességek bejárásával egyszerűen kitölthető, és ha a lelkes, kicsit fáradt gyerek felkeresi a kész feladatsorral az információs irodát, egy pici legofigura és egy csomag ehető günzburgos reklámostya a jutalma :)

A mi családunk némettudása nagyjából kimerül abban, hogy "Wo ist Leia?", így előre kellett dolgoznunk. Zsuzsika kitartó gugli-fordítózását dícséri, hogy minden feladatot el tudtunk magyarázni a gyerekeknek magyarul, és olykor segítettünk nekik egy kicsit a megoldásban, így nagyon szívesen és érdeklődve vettek részt a mini-városnézésen.

Csodaszép idő volt, kevés turista és vendégszerető környezet, igazán jó érzés volt egy kicsit a helyi építészetet, hangulatot is megismerni.

A Bajorország északi részén, a Duna mentén található Günzburg fő nevezetessége a 18. század közepén épült templom, illetve teljes pompájában, korhűen megőrzött belváros.

Ez a kis belvárosi túra éppen elég volt a gyerekeknek, és mivel még volt egy csomó időnk, inkább visszamentünk a Legoland Üdülőfaluba, hiszen az első nap csak egy részét tudtuk felfedezni az ottani látványosságoknak. Az idén megnyitott Kalózhotel és az előtte található hatalmas játszótér annyira rabul ejtette a gyerekeket, hogy végül nem is akartak onnan elmozdulni. Sajnos a helyi étterem csak 5-kor nyitott, így máshol kellett ebédelnünk, de legalább nem kellett megküzdeniük a kapitányi hídért :)

Egy útmenti étteremben belakmároztunk rántotthúsból és sültkrumpliból, majd beszálltunk a jó kis kölcsönbuszba, és irány a stuttgarti reptér.

Bár nem szoktam autót bérelni, de nem tudok elképzelni simább visszaadást: a táblákat követve behajtottunk a reptéri parkolóház kijelölt részébe, átmentünk egy sorompón, majd egy karját lengető ember utasítása szerint elkanyarodva megálltunk. Az illető közölte, hogy csak hagyjuk benne a kulcsot, és mehetünk - így kipakoltuk a bőröndöket és elcaplattunk a terminál felé. A csomagfeladó pultnál nem kellett várni, és a biztonsági ellenőrzéshez álló sor is csak közepesen hosszú volt, így kezdtem megnyugodni, hogy az autópályán talált dugóban összeszedett fél órás veszteség nem lesz végzetes hatással a hazaútra. Itt már megláttuk a kijelzőn, hogy 35 perccel elhalasztották a gépünk indulását, úgyhogy nem kellett rohanni. Aztán még kétszer elhalasztották, így közel másfél órás késéssel szállt fel a járatunk. Azt nem is szeretném pontosan tudni, hogyan lehetséges, hogy 1 fő hiányzott a személyzetből, és egy másik brigádot kellett visszahívni dolgozni, hogy tudjon még egy fordulót tenni a gép aznap este...

A beszállás itt is flottul ment, és a halasztás ellenére csak ajánlani tudom az Eurowingset, nincs felesleges nyaggatás, várakozás, csordaterelés stb. Éjjel fél 11-re értünk Ferihegyre a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, ami már szinte kihalt volt ebben a késői időpontban, így könnyedén megszereztük a bőröndünket és kisétáltunk a terminálról. Sanyi elcaplatott a távoli parkolóban veszteglő kocsinkért, és felszedett minket a kijáratnál. A gyerekek 2 percen belül elaludtak a kocsiban - így nem izgatták magukat azon, hogy megint Szolnok felé indultunk, elvétve az M0 lejárót -, otthon pedig úgy, ahogy voltak, koszosan, büdösen, kimerülten zuhantak az ágyukba. (Leszámítva a cipelhető súlyú, még mindig mély babaalvásra képes Mirát, aki persze az apja szállított az autóból az ágyába.)

A négy napon át tartó kalandcunami megtette a hatását, MINDEN gyerek aludt 8-ig, ami az elmúlt 6 évben még soha, de soha nem fordult elő :D Pénteken aztán elkezdhettük tervezni a következő nagy Lego-kalandot, amibe szerintem ugyanilyen lelkesen fogja magát belevetni az egész családunk. :)