Ez az utolsó előtti része a németországi Legolandbe tett kirándulásunknak, amelyről eddig a sorozat első és második részében már sok mindent elárultam.
Négynapos túránk harmadik napja egyszerű és nagyszerű forgatókönyv szerint telt. Úgy terveztük, hogy miután kipihentük a bőséges reggelit, időben odamegyünk a 10 órási nyitás előtt a parkba, és 8 órán át szórakozunk a jobbnál-jobb legós attrakciókon, játékokkal és szívjuk magunkba a környezetet. És ez így is lett, kivéve, hogy már fél 6-kor kénytelenek voltunk eljönni, annyira fáradt volt az egész bagázs.
Az előző nap viszontagságaiból okulva nem kértünk Márknak karszalagot, és nem is bántuk meg. Ragyogó idő volt, kb. 28 fok, de szerencsére a német családok nagy részét még kötötte a tanév rendje, a külföldi vendégek közül pedig alig volt valaki, akinek a szerda bármelyik irányból beleesett volna egy hosszú hétvégébe, úgyhogy szinte várakozás nélkül tudtunk felülni a játékokra.
Ahogy megbeszéltük, a bejáratnál való kis várakozás után bejutva egyből a Lego Racerhez sprinteltünk, és ezúttal Márk és én is a VR szemüveggel felfegyverkezve ültünk fel a hullámvasútra. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a legmenőbb legós hullámvasutas élmény, amit ki lehetett találni - nyilván fognak rajta pár év után változtatni, hiszen végtelen potenciál rejlik egy virtuális valósággal összehangolt hullámvasútban, de első alkalomnak a legós autóverseny szuper volt.
Az egyik legmenőbb újdonság, a Lego Ninjago Ride, ami egy 3D-s szemüveg segítségével behelyez minket egy nindzsaharc közepébe, például szó szerint elhagyatott volt.
A várakozóterületen csak bolyongtunk percekig, mire odataláltunk magához az attrakcióhoz, ahol barátságosan hivogattak az animátorok, örülve, hogy végre megjelent egy-két utas. A piramisos lövészetnél is csak lézengtek az emberek, így gyorsan mentünk is két kört.
Még háromszor lecsúsztunk a családi szuperkedvencünkön, a Dzsungelkalandon (ami a vízesésen lezuhanó csónakkal végződik. Mivel szuperjó idő volt, azon ment csak a vita, hogy ki üljön a jobb első helyre, ahova rendszerint jó sok vizet köp egy alattomos dínó - illetve ki üljön az utolsó sorba, aki a legvégén a nyakába kapja a víz nagy részét :D Jöttünk-mentünk a kedvencek és eddig ki nem próbált kisebb attrakciók mentén, majd 3-kor megálltunk egy pillanatra tervet kovácsolni az utolsó két órára. Még egy Flying Ninjago (ezúttal Zsuzsikát is rávettük, sajnos erről nincs kép, mert a többiek máshol jártak közben), a nagyoknak egy utolsó Lego Racer, addig Mirának egy kis vizes "körhinta",
végül fél 5 felé kiváltasztottuk az utolsó játékot, amire felülünk: Márk és Zsuzsika a kis sárkányos hullámvasutat választotta, Mira, Maja és én a nagyot, Sanyi és Gábor a pihenést :) A nagy Sárkányoson annyira nem volt már senki, hogy sorbanállás nélkül tudtunk 4 kört menni, úgy érzem kimaxoltuk azt az attrakciót, de tényleg! :)
Hihetetlennek tűnik, de két teljes napba nem fér bele minden Legolandben úgy, hogy egyáltalán nem volt tömeg. Be se mentünk a Lego Factory-ba, a 4D moziba, van több olyan attrakció, ami hátra volt sorolva a gyerekek életkora miatt (kisebbeknek való volt elsősorban), azokat azért kipróbálhattuk volna, illetve a vizes játszótéren sem voltunk, mert oda azért váltó- vagy fürdőruha kellett volna. Szóval legközelebb 3 napra tervezünk, ez nem kérdéses. Nagyon jó móka volt, a néhány kis döccenőn könnyen túltettük magunkat, és mindenki megtalálta a saját kedvencét a két nap alatt.
A beszámoló 4. részében a Legoland üdülőfaluban és Günzburgban töltött utolsó napról ejtek szót, illetve elárulom, miért kapott a sok pirospont mellé egy feketét az Eurowings.
Ahogy megbeszéltük, a bejáratnál való kis várakozás után bejutva egyből a Lego Racerhez sprinteltünk, és ezúttal Márk és én is a VR szemüveggel felfegyverkezve ültünk fel a hullámvasútra. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a legmenőbb legós hullámvasutas élmény, amit ki lehetett találni - nyilván fognak rajta pár év után változtatni, hiszen végtelen potenciál rejlik egy virtuális valósággal összehangolt hullámvasútban, de első alkalomnak a legós autóverseny szuper volt.
Még háromszor lecsúsztunk a családi szuperkedvencünkön, a Dzsungelkalandon (ami a vízesésen lezuhanó csónakkal végződik. Mivel szuperjó idő volt, azon ment csak a vita, hogy ki üljön a jobb első helyre, ahova rendszerint jó sok vizet köp egy alattomos dínó - illetve ki üljön az utolsó sorba, aki a legvégén a nyakába kapja a víz nagy részét :D Jöttünk-mentünk a kedvencek és eddig ki nem próbált kisebb attrakciók mentén, majd 3-kor megálltunk egy pillanatra tervet kovácsolni az utolsó két órára. Még egy Flying Ninjago (ezúttal Zsuzsikát is rávettük, sajnos erről nincs kép, mert a többiek máshol jártak közben), a nagyoknak egy utolsó Lego Racer, addig Mirának egy kis vizes "körhinta",
végül fél 5 felé kiváltasztottuk az utolsó játékot, amire felülünk: Márk és Zsuzsika a kis sárkányos hullámvasutat választotta, Mira, Maja és én a nagyot, Sanyi és Gábor a pihenést :) A nagy Sárkányoson annyira nem volt már senki, hogy sorbanállás nélkül tudtunk 4 kört menni, úgy érzem kimaxoltuk azt az attrakciót, de tényleg! :)
Hihetetlennek tűnik, de két teljes napba nem fér bele minden Legolandben úgy, hogy egyáltalán nem volt tömeg. Be se mentünk a Lego Factory-ba, a 4D moziba, van több olyan attrakció, ami hátra volt sorolva a gyerekek életkora miatt (kisebbeknek való volt elsősorban), azokat azért kipróbálhattuk volna, illetve a vizes játszótéren sem voltunk, mert oda azért váltó- vagy fürdőruha kellett volna. Szóval legközelebb 3 napra tervezünk, ez nem kérdéses. Nagyon jó móka volt, a néhány kis döccenőn könnyen túltettük magunkat, és mindenki megtalálta a saját kedvencét a két nap alatt.
A beszámoló 4. részében a Legoland üdülőfaluban és Günzburgban töltött utolsó napról ejtek szót, illetve elárulom, miért kapott a sok pirospont mellé egy feketét az Eurowings.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése