Ha valakinek már rémlik egy másik legolandes poszt, az nem a véletlen műve, ugyanis három évvel ezelőtt felkerekedtünk, és elrepültünk Dániába, a billundi Legolandbe. Nagyon tetszett a park és a legót is ugyanannyira szeretjük, mint akkor, így arra jutottunk, idén ismét felkeresünk egy LEGO élményparkot - ezúttal a németországit.
Sokat gondolkoztam, osztottam-szoroztam az utazással kapcsolatban. Szóba jött a lakóautó, a vonat, a sima autóút és a repülő is, de végül annak ellenére a repülős megközelítés mellett döntöttünk, hogy a Legolandnek otthont adó Günzburg (egy Fót nagyságú, 18 ezres lélekszámú kisváros) nem rendelkezik saját repülőtérrel. Anyagilag és Márk utazási preferenciáit figyelembe véve is ez tűnt a legjobb döntésnek, és utólag úgy gondolom, jól választottam.
A nyári szünet első hétfő reggelén 8:30-kor indult a repülőnk Stuttgartba, ahonnan bérelt kisbusszal utaztunk tovább a nagyjából 100 km-re lévő Günzburgba. Ez volt az első alkalom, hogy Eurowingsszel repültünk, de fapados létére jóval színvonalasabbnak találtam, mint a Ryanairt vagy a Wizzairt. Simán ment a csomagfeladás és a beszállás is, nem volt felesleges sorbanállás, dupla ellenőrzés, karámban várakozás. Mondjuk hetünk közül 6 főnek még csak fel sem kellett villantania a személyijét, ami minden hozzám hasonlóan kellőképpen paranoiás személy számára kissé riasztó, de legalább működik a személyek szabad áramlása. Volt viszont felhasználóbarát mobil utasfelvétel és a terminálról a géphez szállító busz. A kifelé tartó úton profi és kedves személyzet dolgozott a földi és a légi feladatoknál is, minden a várakozásoknak megfelelően ment. Mivel az út mindössze 1 óra 15 percet vesz igénybe, a fel- és leszállás közti rövid idő éppen elég volt az otthonról hozott szendvicsek és keksz elfogyasztására, már meg is kezdte a gép az ereszkedést, így szinte eseménytelen utunk volt. Na jó, a biztonsági ellenőrzésnél azért én is elmosolyodtam, amikor bepakoltuk egy külön tálcába a kütyüket, mert összesen 6 mobiltelefon és 4 táblagép volt nálunk, de így legalább garantált volt egy kis nyugalom a gépen és a szállodában is :D
Az autóbérlés nagyszerűen bevált, nem voltunk kötve semmilyen menetrendhez, bármikor el tudtunk ugrani a boltba; akkor mentünk a parkba, amikor nekünk tetszett és saját kedvünk szerint szervezhettük az utazást vissza a reptérre. Stuttgart reptere és Günzburg gyakorlatilag ugyanazon autópálya mentén fekszik, így egy óra alatt kényelmesen oda lehet érni egyik városból a másikba. Mire a gyerekek kicsodálkozták magukat a VW Caravelle nagyszerű belső terén és extráin, és Sanyi is derekasan megküzdött a kisbusz vezetésével - az automata váltó, a tolatóradar és a navigáció azért mind segítségére volt -, már meg is érkeztünk Günzburgba. A város csodálatos, barátságos és gyönyörű, később részletesebben is írok erről.
Az utazás időpontját is igyekeztem gondosan kiválasztani. Mivel a billundi kirándulásunk legnagyobb negatívuma az időjárás volt, ezért mindeképpen nyáron szerettem volna menni, de lehetőleg nem a főszezonban. Mira iskolakezdése miatt a szeptember kiesett, így maradt a június vége, amikor Németországban még tart a tanítás, de itthon már szünet van. Ez a gondolatmenet szerencsére megállta a helyét: végig kb. 26-30 fok volt, és kifejezetten baráti volt a látogatók száma, kevés iskolással.
Bár legorajongó családként legszívesebben Legoland nyaralófalujában szálltunk volna meg, ahol az élmény 4 napon át teljesen körülvett volna minket, egyszerűen túl drágának találtam ezt a szállást (több mint kétszer annyiba került volna, mint a 1,5 kilométerre lévő szállodában megszállni).
A billundi kalóztanya szállásként csalódás volt számomra, ezért viszonylag könnyen lemondtam a park tőszomszédságában található tematikus hotel vendégszeretetéről. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy 7 főre nagyon nehéz szállást foglalni. A nagycsaládosokat is legfeljebb 6 személyes egységben tudják elhelyezni, így nekünk hetünknek mindig két szobában kell gondolkodnunk, ami jelentősen megdrágítja a szállást.
Szerencsére kifejezetten bátorítják arra a családokat, hogy keressék fel az üdülőfalu számtalan játszóterét és látnivalóját, így az indulás és a hazaút napján is fél napot itt töltöttünk.
Arra a következtetésre jutottam, hogy idén már pont abban a korban vannak a gyerekeink, amikor egy ilyen túra mindenkinek tökéletes szórakozás. Elég nagy Mira is ahhoz, hogy boldoguljon a játékokon, de még Majának is érdekes és kihívás minden. Ez egyébként egész Legolandre igaz. Mivel már Mira is magasabb mint 130 cm, a pilótakiképzőt leszámítva minden játékra akár egyedül is felülhetett volna. Azért azt nem hagytuk, hogy a kis törékeny testét össze-vissza dobálják a hullámvasutak, illetve voltak olyan elemek, amikre nem szeretett volna felülni (egyre pedig nem engedték, erről később), de valójában senkinek nem kellett igazán áldozatot hoznia a gyerekek szórakozása miatt.
A következő bejegyzésben a játékelemek és a két park összehasonlítása kerülnek terítékre. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése