Írtam már a Tanulási KépességVizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságról itt. Szóval a minap 12:30-ra volt hozzájuk időpontunk, ami óvodás gyerekek esetén azért nem ideális, tekintve, hogy órákon keresztül készülnek vizsgálgatni, kérdezgetni a gyereket. Márkhoz pont aznap reggelente jár egyik kedvenc játszópajtása, Brigi, akivel autizmus-specifikus fejlesztő feladatokat csinálnak másfél órában. Ennek megfelelően már a kocsiban láttuk rajta, hogy nyűgös, fáradt, de ilyenkor ezt én nem is bánom, mert így legalább nem kell hallgatnunk az autista gyereket nevelő szülők idegrohamát előidéző mondatok top 5 listájának egyik tagját, miszerint: De hát olyan okos, aranyos, nincs is semmi baja! A helyi nev.tanból is akkor irányítottak tovább végre a gyerekpszichiátriára, amikor egyszer Márk péntek délutánra kapott időpontot TSMT tornára - na, ott felvonultatta a repertoárja nagy részét, rugdosott, csapkodott, köpködött, kinevetett stb.
Szóval fél 1-től 4-ig voltunk a Bizottságnál, ahol azért nem győztek meg a látottak arról, hogy minden munkát arra alkalmas személy végez. A vizsgálatra érkezőket fogadó, telefonokat kezelő fiatal hölgy kis híján pánikrohamot kapott, amikor elvétette az akkor kezdett dossziéra felvezetett szám egyik számjegyét. Ezt az alkalmatlanságot órákon keresztül szemlélhettük, főleg a férjem (a törvény szerint mindkettőnknek meg kell jelenni a gyerekkel a bizottság előtt). Hozzá egyszer szóltak, amikor fél mondattal köszöntek neki érkezéskor és kész. Velem a gyógypedagógus beszélgetett kb. 20 percet, ebből 15 percet Márk tanulmányain vitatkoztunk, erről később. Márkot a pszichológus vizsgálta 50 percig (egyvégtében, kettesben!), majd a gyógypedagógus kb. 15 percig, ebből 10 percig a gyerek rajzot készített az utasításoknak megfelelően (legyen rajta egy ember, egy ház és egy fa is). A fennmaradó időben próbáltuk lefoglalni a gyereket a folyosón, ami vegyes érzéseket keltett bennünk. Egyrészt tényleg fel voltak készülve a gyerekekre, sok játék volt, amivel ott játszhattak. Másrészt viszont ki volt írva, hogy "Csendet kérünk!". Csendet. Egy olyan hivatalban, ahol többek között autista gyerekek jönnek sorra vizsgálatra. Muhahahaha.
Egyrészt el voltak ájulva, hogy Márk milyen kiemelkedően intelligens, amit - bár eddig is sejtettünk - jó volt azért szakemberektől hallani (c: Másrészt nem tűnt úgy, mintha elolvasták volna a beküldött pszichiátriai szakvéleményt, ami egy másfél hetes vizsgálatsorozaton alapul. Ők nettó 65 perc alapján eldöntötték, hogy a gyerek menjen iskolába. A pszichiáter javaslata az volt még szeptemberben, hogy kezdődjön meg Márknál az autizmus specifikus fejlesztés, majd meglátjuk 4-5 hónap múlva, hogy a napi gondokat okozó területeken mi változik, lehet-e esélyt látni arra, hogy sikeresen vegye az iskolai akadályokat. Olyan iskolát kell keresnünk neki, ahol max. 20 fős osztályban, integráltan tanulhat, lehetőleg egyedüli autistaként. Na, ez az, amire állami keretek között semmi lehetőség nincs. Kíváncsi leszek, a megfelelő időben milyen iskolát fog ugyanez a TKVSzRB kijelölni neki. Ismét muhahaha.
A gyerek fejlesztésének elkezdése az jól hangzik, de azt ugye a T. Bizottság jelöli ki, ahova harcok árán is csak decemberre sikerült időpontot kapni. Három hónap kuka. Tegyük fel, hogy januártól májusig aktív fejlesztésben részesül Márk, nagyszerűen fejlődnek a szociális készségei mindenki boldog - na de akkor már iskolát találni??? Rég lezajlott a felvételi időszak, nem is beszélve a hónapokig tartó keresgélésről, bejárkálásról (persze mindezt magán-, alapítványi vagy egyházi iskolákban, mert államiban nincs olyan, amire neki szüksége van), esélytelen az egész. Mivel ő most, a 2015-ben kezdődő tanévben lenne először tanköteles, az első visszatartáshoz csak arra van szükség, hogy az óvodavezető hajlandó legyen a következő nevelési évben is megengedni, hogy oda járjon. Szerencsére ezt meg tudtuk beszélni, úgyhogy semmi akadálya, hogy Márk még egy évig ovis legyen. Unatkozni fog? Igen. Jobban kell készülni arra, mivel lehet lekötni. Nehéz év lesz a pedagógusoknak, a gyereknek és nekünk is? Igen. De még nehezebb lenne úgy kezdeni az iskolát, hogy novemberben már eltanácsolják. Ki fog lógni még a vegyes csoportban is a többiek közül? Igen. De eddig is kilógott, mert más. Viszont ő biztonságban érzi magát ott, és ez a legfontosabb.
Szóval a Bizottságban a Szakemberrel nagyjából így hangzott a beszélgetésünk:
Ő: - Anyuka, Márk kiemelkedően intelligens, így mindenképpen iskolába megy.
Én: - Nem megy iskolába, marad még egy évet oviban.
Ő: - De mennie kell, nagyon okos.
Én: - Igen, nem is azzal lenne gond, hanem a magatartásával, jobb lenne még fejleszteni ezt a területet, mielőtt iskolába megy.
Ő: - Jó, ezt az évet még végigjárhatja a mostani óvodában, de jövőre át kell mennie akkor egy másik óvodába.
Én: - ???
Ő: - Mivel a mostani óvoda nem integráló, nem tudja megkapni a heti 10 óra fejlesztést.
Én: - És melyik lenne az az óvoda, ahol megkapja.
Ő: - Hát... megkapná utazó gyógypedagógustól, van 1 (!) abban a városban.
Én: - Igen. Akihez 80 (!) gyerek tartozik. A nagy része heti 8-10 óra fejlesztési igénnyel.
Ő: - ... Akkor menjen iskolába.
Én: - Melyik lenne az akkor helyben, amelyik integráló, max. 20 fős osztállyal?
Ő: - ...
Én: - A mostani óvodában megengedik, hogy még egy évet maradjon, ehhez nem kell az Önök szakvéleménye, mert az első visszatartás lesz.
Ő: - És ha év közben azt mondják, hogy mégsem vállalják?
Én: - Nem mondják.
Ő: - Hát jó, akkor ezt írom a határozatba.
Pffffffffffffffffffffff.
Jövő ilyenkor ismét megyünk, hogy a "szakértők" kijelöljék a neki megfelelő iskolát. Hát repesve várom!
Egyrészt el voltak ájulva, hogy Márk milyen kiemelkedően intelligens, amit - bár eddig is sejtettünk - jó volt azért szakemberektől hallani (c: Másrészt nem tűnt úgy, mintha elolvasták volna a beküldött pszichiátriai szakvéleményt, ami egy másfél hetes vizsgálatsorozaton alapul. Ők nettó 65 perc alapján eldöntötték, hogy a gyerek menjen iskolába. A pszichiáter javaslata az volt még szeptemberben, hogy kezdődjön meg Márknál az autizmus specifikus fejlesztés, majd meglátjuk 4-5 hónap múlva, hogy a napi gondokat okozó területeken mi változik, lehet-e esélyt látni arra, hogy sikeresen vegye az iskolai akadályokat. Olyan iskolát kell keresnünk neki, ahol max. 20 fős osztályban, integráltan tanulhat, lehetőleg egyedüli autistaként. Na, ez az, amire állami keretek között semmi lehetőség nincs. Kíváncsi leszek, a megfelelő időben milyen iskolát fog ugyanez a TKVSzRB kijelölni neki. Ismét muhahaha.
A gyerek fejlesztésének elkezdése az jól hangzik, de azt ugye a T. Bizottság jelöli ki, ahova harcok árán is csak decemberre sikerült időpontot kapni. Három hónap kuka. Tegyük fel, hogy januártól májusig aktív fejlesztésben részesül Márk, nagyszerűen fejlődnek a szociális készségei mindenki boldog - na de akkor már iskolát találni??? Rég lezajlott a felvételi időszak, nem is beszélve a hónapokig tartó keresgélésről, bejárkálásról (persze mindezt magán-, alapítványi vagy egyházi iskolákban, mert államiban nincs olyan, amire neki szüksége van), esélytelen az egész. Mivel ő most, a 2015-ben kezdődő tanévben lenne először tanköteles, az első visszatartáshoz csak arra van szükség, hogy az óvodavezető hajlandó legyen a következő nevelési évben is megengedni, hogy oda járjon. Szerencsére ezt meg tudtuk beszélni, úgyhogy semmi akadálya, hogy Márk még egy évig ovis legyen. Unatkozni fog? Igen. Jobban kell készülni arra, mivel lehet lekötni. Nehéz év lesz a pedagógusoknak, a gyereknek és nekünk is? Igen. De még nehezebb lenne úgy kezdeni az iskolát, hogy novemberben már eltanácsolják. Ki fog lógni még a vegyes csoportban is a többiek közül? Igen. De eddig is kilógott, mert más. Viszont ő biztonságban érzi magát ott, és ez a legfontosabb.
Szóval a Bizottságban a Szakemberrel nagyjából így hangzott a beszélgetésünk:
Ő: - Anyuka, Márk kiemelkedően intelligens, így mindenképpen iskolába megy.
Én: - Nem megy iskolába, marad még egy évet oviban.
Ő: - De mennie kell, nagyon okos.
Én: - Igen, nem is azzal lenne gond, hanem a magatartásával, jobb lenne még fejleszteni ezt a területet, mielőtt iskolába megy.
Ő: - Jó, ezt az évet még végigjárhatja a mostani óvodában, de jövőre át kell mennie akkor egy másik óvodába.
Én: - ???
Ő: - Mivel a mostani óvoda nem integráló, nem tudja megkapni a heti 10 óra fejlesztést.
Én: - És melyik lenne az az óvoda, ahol megkapja.
Ő: - Hát... megkapná utazó gyógypedagógustól, van 1 (!) abban a városban.
Én: - Igen. Akihez 80 (!) gyerek tartozik. A nagy része heti 8-10 óra fejlesztési igénnyel.
Ő: - ... Akkor menjen iskolába.
Én: - Melyik lenne az akkor helyben, amelyik integráló, max. 20 fős osztállyal?
Ő: - ...
Én: - A mostani óvodában megengedik, hogy még egy évet maradjon, ehhez nem kell az Önök szakvéleménye, mert az első visszatartás lesz.
Ő: - És ha év közben azt mondják, hogy mégsem vállalják?
Én: - Nem mondják.
Ő: - Hát jó, akkor ezt írom a határozatba.
Pffffffffffffffffffffff.
Jövő ilyenkor ismét megyünk, hogy a "szakértők" kijelöljék a neki megfelelő iskolát. Hát repesve várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése