Hétfőn és szerdán Márk csak 10 körül megy oviba, mert addig autizmus specifikus fejlesztést kap. Bár jól kitaláltuk, hogy így a két reggel után még én is nyugodtan tudok dolgozni, és ő is mehet oviba, ma mégsem tűnt túl jónak az ötlet...
Amikor beértünk az oviba, nagyjából 3 percet beszélgettem az óvónénivel, mire Márk egyre szorosabban kapaszkodott belém, amikor elköszöntem, akkor sírva is fakadt, egyre jobban kétségbe esett, szorított... Végül pár perc nyugtatás és a jövőbeli események felvázolása (kis játék, ebéd, pihenés és jövök is érte) után együttes erővel leválasztottuk rólam, és a négy évvel ezelőtti mélypontot idéző jelenet közepette távoztam az oviból...
Márk naponta mondogatja, hogy nem szeret oviba járni (ott lenni szeret, az óvó nénit is szereti, vannak pajtásai, érdeklik az ottani játékok stb.) Mostanában ez gyakran előjön, így:
- Anya, én mikor leszek végre beteg? Mert akkor nem kell oviba mennem és itthon maradhatok veled. Szeretek beteg lenni...
Ehhh...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése