Szabadlábon

Hát kérem az ez utolsó hét, amit szabadlábon töltök Ficánkával a pocakban. Hétfőn azt mondta a doki (aki nem a Béla volt...), hogy minden szuper, a gyerek nem igyekszik kifele, jöjjek jövő hétfőn is, de az utolsó hétre befektetnek. Én ez ellen egy kicsit azért tiltakoztam, t.i. az ellen, hogy csak a jövő heten kell befeküdni... A császár biztosnak tűnik, ugyanis folyamatosan a buksi fejével felfelé tartózkodik a kis szumóbirkózó (akit a 37. heten 3850 gr súlyúnak mertek - ajjaj...). Már borzasztó nehéz ez a sok plusz kiló, főleg így 40 fokban. Nem tudok már semmit csinálni, és a gép előtt ülés sem egy leányálom - legalábbis ha kis idő eltelte után a lábfejemre nézek. Állandóan a tv előtt feküdni sem túl érdekes. Persze az a lényeg, hogy Maja jól érezze magát - és ez megvan, legalábbis az állandó tombolásból erre lehet következtetni :D Összeraktuk a kiságyat, roppant jól sikerült! Csak egyszer kellett utána szétszedni egy részét, hogy helyesen csavarozzuk oda az odacsavaroznivalót. Per pillanat a következő megválaszolhatatlan kérdések foglalkoztatnak minket: 1. Vajon mikor születik Maja? 2. Vajon mikor tudunk beköltözni a házba? 3. Vajon megkapjuk a hitelt? 4. Vajon hova megyünk haza a kórházból? Nos, ilyesmi, de valahogy úgyis minden megoldódik. Addig is igyekszem a madonna-imidzsnek megfelelő bugyuta félmosollyal szemlélni a történéseket, és nem idegeskedni semmin, azzal meg sosem került előbbre egy ügy sem. Ugye? Ugye!