Hála Istennek két hét alatt (némi antibiotikumos segítséggel) sikerült kilábalni a betegségből, bár Sanyi azért elkapta, biztos ami biztos. Szereztünk még gyógyszert, és most már minden oké. Csütörtökön megyünk a plusz ultrahangra, péntekre meg kinéztem egy jó kis snookerversenyt, annyira magával ragadott minket a világbajnokság! Sőt, lehet, hogy elmegyek egy nemzetközi birói tanfolyamra is... Na nem most, mert a golyók nagy részét nem tudnám visszatenni az asztalra, de mindig is tetszett az a fehér kesztyűs pakolászás. Egyre többet gondolok arra, hogy milyen lesz, amikor Maja megszületik... Hazajövünk egy kis 4 napos csomaggal a kórházból, és...? Valahogy nekünk kell etetni, fürdetni, babusgatni, elaltatni, megvigasztalni, de ezekre mind magunktól kell majd rájönnünk! És ha nem fogja jól érezni magát? Ha csupa hülyeséget csinálunk majd vele? Ha túl hideg/meleg lesz a szobában/a fürdővíz/az ebéd/az öltözéke? Ha túlféltjük/nem vigyázunk rá eléggé? Aztán a nagy aggódás közepette általában Apánál lelek egy kis biztatást, aki szerint jó szülők leszünk. És ő tudja :) Akkor egy ideig nem aggódom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése