Egy FB gondolat, amit szeretnék elrakni későbbre:
Mi ugyanúgy bántunk a két naggyal, ugyanúgy követeltünk meg tőlük dolgokat (pl. vacsora végéig asztalnál maradni) és ugyanúgy fegyelmeztük őket (büntetősarokban maradás) amíg nem tudtuk, hogy a kisebb auti (csak 15 hó van köztük, most 6 és 7,5 évesek), és már akkor is észrevettük, hogy egyszerűen teljesen máshogy hatnak ezek az auti gyerekünkre. A büntetés hatástalan, a számára értelmetlen elvárások miatt pedig rengeteg konfliktusunk volt vele (ami vagy dührohamba fulladt, vagy nem...).
Azt kell szem előtt tartani, hogy az egyik legnehezebb dolog a számukra mások szándékainak a megértése. A saját világuk középpontjában olyannyira maguk állnak, hogy nem is értik, miért kéne megvárni a másikat az evéssel vagy mi az, hogy a másiknak fáj. A büntetés és hegyibeszéd hatástalan. Amióta ezt a két alapelvet tartjuk szem előtt (1. nem várunk el tőle olyat aminek valódi haszna nincs, 2. nem büntetjük és röviden mondjuk, mit miért nem szabad), SOKKAL nyugodtabb az egész családunk élete, mindenkinek csak javasolni tudom.
Másrészt, a gyerekben lévő feszültségszint csökkentésével sokkal jobb lesz anyának, tesónak, apának is... Visszaütni, üvöltözni, erőszakkal rávenni bármire - ezek nagyon megnövelik a feszültségszintjüket, amit aztán őrjöngéssel, agresszióval, ellenkezéssel próbálnak levezetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése