Kórházban

Hétfőn megbeszéltük Bélával, hogy 2007. június 29-én pénteken megcsászároznak, és kiveszik Ficánkát, ha mar nem sikerült befordulnia. Az nyilvánvaló, hogy így nem tud megszületni a pici kis testével... (Azt tudtak, hogy 4 kg fölött lesz.) Mivel Béla csak július 1-től dolgozott külsősként a SOTE II-n, ifj. dr. Szeverényi Márk gondjaira bízott, aki ott van állományban, és akivel igen jó barátok. Remek, van egy konkrét kórházam, és egy konkrét orvosom, olyan nagy gond ezzel már nem lehet :) Egyre kevesebbet tudtam aludni, és egyre idegesebb voltam. Jobban izgultam, mint az államvizsga előtt, pedig a vizsgák nálam extra izgulással jártak, lévén rendszeresen elblicceltem a tisztességes félkészülést. Szegény uram még jobban ki volt, mint én, hiszen velem legalább történtek a dolgok, de ő legtöbbször kénytelen volt külső szemlélőként jelen lenni... Tehát az utasításoknak megfelelően csütörtök reggel 8 órakor (!) jelentkeztünk a SOTE II felvételi osztályán, teljes cuccal. Így volt ez kitalálva, hiszen a hétvégén átköltözés az új házba, addig én úgyis bent vagyok a kórházban, Sanyi mindent elintéz. Addigra már kiderült, hogy nem az új házba megyünk haza, mert nem engednek beköltözni amíg nem fizetünk, vagy legalább egy papírt nem tudunk felmutatni arról, hogy fizetünk... Szóval Zsuzsikához jövünk majd haza, egy-két hétig elleszünk itt, úgyis elkel majd a segítség. Tíz órára lett is ágyam a terhespatológián, meg is vizsgáltak, elhangzott néhányszor, hogy "jó nagy baba!", szóval a szokásos. Azért biztos, ami biztos alapon leküldtek ultrahangra és CTG-re. Az ultrahangos orvos kérdezte, hogy miért program császár, én pedig közöltem vele, hogy azért, mert nem fordult be a baba, és túl sok a magzatvíz. O rápillantott a monitorra, és közölte, hogy akkor ezeket ki is húzhatom a listáról, mert Ficánka bizony befordult... A kis cseles, megvétózta a megszületést egy észrevétlen megfordulással, amit a mai napig nem értek, hogy sikerült véghezvinnie... Ennek örömére lefújták a programcsászárt, és kis győzködés után péntek reggel hazaengedtek azzal, hogy hétfő reggel jelentkezzek ismét, ugyanis ekkora túlsúllyal (+35 kg) ne hordjam túl a pocaklakot szabadlábon... Igazan remek volt egy ekkora pocakkal, szép nyári időben egy költözést végigasszisztálni :) Rengeteget segített Zsuzsika, Gabica, Gábor és Bani is, Sanyi meg tényleg szenzációsan intéz és szervez mindent, de úgy is szörnyen fárasztó volt... Szombat este pedig mar Zsuzsikánál aludtunk a kihúzható kanapén, az összes cuccunk az új házban (kivéve a kórházi pakk, és Sanyinak 1-2 póló meg gatya). Valahogy már sokkal kevésbé izgultam, mint csütörtökön. Hétfő reggel már úgy mentem vissza a kórházba, hogy ismerősként köszöntöttek a nővérek és néhány hosszabb tavon bentlakó lány is :) Egész héten nem történt semmi. Semmi a világon. Szerintem csakis a vizsgalatok hatására szűk 1 ujjnyira tágult a kijárat, benéztek, a magzatvíz tiszta volt, a szívhang mindig jó, a CTG tökéletes, a flowmetria szintén... Mivel egy hét túlhordás után indítanak, nem volt más dolgom, mint várni... Reggel 5:20-kor ébresztő (úgy értem a takarítónő elkezd éktelenül zajongani, nem lehet rá nem felébredni), 6-kor már vérvétel, stb. (akinek kell), 7-kor sorban állas, szívhang hallgatás, 8-kor reggeli gyors vizit, 8:30 reggeli (1 zsömle és vaj vagy felvágott vagy sajt vagy jam), délben nagyvizit, majd ebed (jujjj), kora délután a szükséges vizsgálatok, 5-kor vacsora (ld. reggeli), 7-kor esti szívhang hallgatás, 6-11 között valamikor nagyon gyors esti vizit (attól függően, mennyi szülés van lent). Ennyi. És ez egy héten át - ááááááááááááááááááááááááááááá. A végére iszonyatosan türelmetlen voltam. Már alig bírtam cipelni a pocakot, szerettem volna, ha kibújik a kisasszony, nagyon vártam már, hogy Sanyi is végre a kezében tarthassa, ne érezze magát annyira tehetetlennek... A végső időpont 2007. július 9-e volt, ha magától nem születik meg Ficánka, akkor egy hét túlhordás után, hétfőn elindítják kifele...