Márk utál bárhová elindulni. Szinte minden készülődés kétségbeesett sírásba vagy dühöngésbe torkollik, főként, ha autóval indulunk valahova. Ő itthon szeret lenni, ezért folyamatos nyaggatás, bíztatás, megvesztegetés, ígérgetés, észrevétlen öltöztetés szükséges ahhoz, hogy elmenjen pisilni és felöltözzön utcai ruhába, cipőt és kabátot vegyen.
Tegnap indultunk haza a Mamánál töltött hétvége után, mondom a gyerekeknek, hogy sorra induljanak pisilni, aztán vegyék a pulcsit, kabátot, indulunk haza (200 km). Mire Márk:
- Én nem megyek sehova! Én már mindenhol voltam!
(c:
Ez aranyos :)
VálaszTörlésÉs annyira ismerős, nálunk is csak a legszuperebb programok elég csábítóak ahhoz, hogy az öltözés és indulás zökkenőmentes legyen...