2016. december 1., csütörtök

Egy átlagos kiborulás anatómiája

Napi auti:
Kész lett Márk új szemüvege, de nem volt velem, amikor átvettem. Otthon odaadtam neki, boldogan felvette, majd mondtam, hogy holnap elmegyünk beállíttatni a szárát.  Erre Márk:
- Nem megyünk beállíttatani! NEM AKAROM BEÁLLÍTANI! NEM KELL! NEM KELL!!!


Próbáltam megnyugtatni és elmagyarázni neki, miért fontos, hogy jól álljon az orrán a szemüveg, de hajthatatlan volt. Tombolt, felrohant, teli torokból üvöltött. Végül leült még egy kicsit tabozni, és amikor kb. 15 perc múlva indultunk az edzésre, lejött, és teljesen nyugodt hangon megszólalt:
- Anya! Holnap elmegyünk beállítani.



Ez a kis szösszenet remek betekintést nyújt abba, hogyan alakul ki egy kiborulás és miként oldhatjuk meg - sokszor derült égből villámcsapásként érkezik és magától megoldódik ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése