Tegnap többször is előkerült a barátkozás, barátság téma Márknál, látszott, hogy ekörül forognak a gondolatai. A gyerekek általában is olyanok, mint a szivacs, mindent felszívnak maguk körül, de Márkra ez fokozottan igaz. Kiváló a memóriája, és nagyon érdeklődő, ezért az okos, értelmes dolgokat is nagyszerűen megtanulja pillanatok alatt, na de természetesen a butaság is ugyanúgy ragad rá.
Olykor csak azt veszem észre, hogy elkezd itthon használni egy új szófordulatot, ami néha trágár, vagy egyszerűen csak bosszantó (pl. Fluimucil Ábel demiértezés - aú), de néha kérdez is, aminek sokkal jobban örülök, mert úgy mondhatom el, hogy mit gondolok az újonnan tanult dologról, hogy érdeklődve várja a választ.
A mostani osztályában van a régi ovis kis barátja, Joci is, akit egy nagyon jószívű, okos, kedves kisfiúnak tartunk, és nagyon örülünk, hogy Márk vele barátkozik. Tegnap először az került szóba, hogy miért hozott neki is Joci kekszet. Mondtuk, hogy azért, mert kedves szeretett volna lenni, gondolta, hogy örülnél neki, ha te is kapnál.
Később azt kérdezte meg, hogy miért mondják mások azt, hogy leszarom. Kérdeztem, hogy ezt hol hallotta, és azt mondta, hogy a többiek szokták ezt mondani, ha elkezd beszélni valamiről, ami történt vele, vagy akar valamit mondani. Mint a legtöbb autinak, Márknak is megvannak a kedvenc témái, amikről a végtelenségig képes beszélni, és egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy a másikat ezzel már halálosan untatja vagy az illető témát szeretne váltani (vagy már váltott is :D), de mivel mostanában ez a foci és a Minecraft, nem gondoltam, hogy ebből problémája lehet. Azt mondta, hogy ezt mondják a többiek, amikor el akarja mesélni, hol volt vagy mit csinált. Kérdeztem, hogy ki mondja ezt, de csak úgy általában a többiek volt a válasz. Abban maradtunk, hogy nem szép ilyet mondani, de az igaz, hogy nem érdekel mindig mindenkit az, ami velünk történik. Például egy idegent nem érdekel, hogy judón voltunk, és milyen jó volt az edzés, de a barátaink és a családunk szívesen meghallgatja, mert érdekli őket, mi történik velünk.
Aztán oda kanyarodott a beszélgetés, hogy ki is számít barátnak. Egy autinak nem könnyű különbséget tenni aközött, hogy csak ismerőse, haverja valaki, vagy a barátja, ezért egyszerű irányjelzőket próbálok beépíteni Márk gondolataiba. A barátunk az, akivel szívesen töltjük az időt, akivel kedvesek vagyunk, meghallgatjuk, amit mondani szeretne, és aki meghallgat minket is. Ha mások bántják a barátunkat (akár szóval is), soha nem szabad nekünk is bántani, hanem védjük meg. Például, ha nem akarják bevenni a játékba, akkor inkább menjünk, játsszunk vele, ne maradjunk ott. Azt is próbáltam pedzegetni, hogy előfordulhat, hogy mások azt akarják, ne legyen kedves a barátjával, de azt nem szabad csinálni. Örüljön neki, hogy ilyen kedves, okos kis barátja van, mint Joci, és becsülje meg.
Ahogy egyre nagyobb lesz Márk, és rohamléptekkel fogadja be a külvilágból érkező információkat, egyre nehezebb terelni az értékes, értelmes dolgok felé, és távol tartani a kártékony butaságoktól. Csak remélni tudom, hogy sikerül megépítenünk azokat a stabil alapokat, amire később egyedül is támaszkodhat. Az embernek minden gyerekével kapcsolatban rossz érzés, ha úgy érzi, bántani vagy manipulálni próbálják, de a többinél idővel magától felépül egy védekező mechanizmus, az autiknál nem. Nagyon sok idő és kemény munka, és erre minden nap emlékeztet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése