Az Otthonunk

Végre! Végre! Maja-baba pontosan két hónapos volt, amikor végre - elkepesztő banki herce-hurca után - beköltözhettünk az új házunkba. Nagyon vártuk már ezt a napot! Az eredeti terv az volt, hogy a kórházból már ide jövünk haza, de utólag nem is bánom, hogy Zsuzsikánál töltöttünk pár hetet. Persze az sem volt könnyű, hogy öten kerülgessük egymást gond nélkül egy 50 nm-es lakásban, na meg a 38 fokos belső hőmérséklet is elég szörnyű volt, de a plusz két "rabszolga" nagy segítség volt a kis Nyuszimanó életének kezdeten. Az új házban már teljesen magunkra voltunk utalva, de szerencsére az első két hónap alatt belerázódtunk annyira a babagondozásba, hogy problémamentes volt az átállás. Mármint, nyilván nem volt problémamentes, de ennél kevesebb problémát nehéz elképzelni ;) Végre csatasorba állíthattuk a hintaszéket, ami egy remek találmány, főleg ha az ember kénytelen éjnek évadján felkelni, kikászálódni az ágyából, és valahol máshol lenni... Ebben az esetben a lehető legjobb hely egy hintaszék, tényleg! Egy szépséghibája van a dolognak, mégpedig az, hogy nem számolnak a készítők azzal, hogy babák növekszenek. Tényleg, nem viccelek! Napról napra egyre nagyobbak lesznek, ennek megfelelően egy idő után még úgy is beverik a fejüket a hintaszék karfájába, ha a lábukat már rég messzire lógattuk. Mivel volt időnk bőven berendezkedni a lakásban, mindennek megvolt a helye, mire beköltöztünk. Szenzációsan elterveztük, hogy az óriási fürdőszobában bőven elfér minden a fürdetéshez, Maja vetkőzhet-öltözhet a mosógép tetején, az állványon állhat a kiskádja, és a helyiség mérete megfelelő ahhoz, hogy egy hősugárzóval percek alatt meleget lehessen csinálni. Ez mind szép és jó, csak egy dolgot hagytunk ki a számításból: hogy esetleg a kis Nyuszinak lehet valami ellenvetése. Az első pár fürdetést torkaszakadtából végigbömbölte, mintha nyúznák. Fogalmunk nem volt, hogy mit csináljunk vele. Túl hideg van a fürdőben, vagy éppen túl meleg? Talán a víz hőmérséklete nem megfelelő? Rossz helyen van a mosógép? Mindent kipróbáltunk (és mindennek az ellenkezőjét is, mire eljutottunk a rém egyszerű megoldásig: előrehoztuk a fürdést 7 óráról fél hétre. Ezzel gyakorlatilag egy csapásra megoldódott a probléma, Maja egyszerűen már túl fáradt volt ehhez - az amúgy nagyon kedvelt - tevékenységhez. A Világ Legaranyosabb Teremtménye kb. három hónapos kora óta teljesen átalussza az éjszakát. Eleinte felkelt 5-kor enni, aztán már egyszer csak nem. Tudom, hogy mások nagyon sokat küzdenek a nyugodt éjszakákért, nekünk ezzel (is) óriási szerencsénk volt. Nagyjából 7-8 között letesszük a Nyuszit aludni, és reggel 7-8 között ébred (sőt, szerencsés esetben fél 9-kor :)) Azt hiszem mi vagyunk a világ legszerencsésebb szülői!

Kaja

Ficánka taplalkozasa eleg erdekesen alakult... Eleinte egesz ugyesen elboldogult az anyatej megszerzesevel, es amig ujszulott volt, a mennyiseg is elegnek bizonyult. Aztan minden bevetett praktika ellenere valahogy ehesnek tunt. Nem sirt sokat, csak egyszeruen nem latszott elegedettnek, es igazabol mintha vekonyabb is lett volna, mint amikor megszuletett... Mivel egyreszt nem akartam a gyerekemet eheztetni, masreszt magunkat idegileg kiboritani, levittuk a problemaval a vedonohoz, aki megmerte, es kiderult, hogy ket het alatt semmit nem hizott vissza abbol a sulybol, amit a korhazban elvesztett.*

 

Nem estunk panikba, es bar jobban orultunk volna, hogyha csak anyatej a taplaleka a kis krampusznak, elfogadtuk a helyzetet, es kivaltottuk a tapszer receptet. Valamint bereltunk egy merleget, es minden eves elott es utan megmertuk a kis Nyuszit. Kiderult, hogy olyan 60-80 grammot eszik egyszerre (hajnalban 100-at), de az o mereteihez ez eleg keves. Ez a mennyiseg megmaradt ugy negy honapos koraig, csak egyre tobb tapot kapott mellette.

 

A tap adasa miatt mar negy honapos korban el lehet kezdeni mindenfelet megkostoltani a babakkal. Ez egy kimondottan vicces dolog! (c: A Nyuszi szerencsere eleg nagy erdeklodest mutatott a kajak irant, es egyertelmuen ki is fejete a velemenyet... Hamar ra kellett jonnunk, hogy egy olyan dolog van, amit tulajdonkeppen semmilyen korulmenyek kozott nem tudunk belediktalni, ez pedig az ALMA. Minden babataplalkozas alfaja es omegaja. Meg szerencse, hogy a bebietel-gyartok gyakorlatilag minden lehetseges (es lehetetlennek tuno) kombinacioban osszekevernek dolgokat, amiket szerintuk a babak hajlandoak megenni. Viszont jo nagy szammal rairjak, hogy hany honapos kortol fogyaszthato mondjuk a sargarepafozelek birkahussal es burgonyaval vagy eppen az oszibarack pulykahussal.

 

Az abszolut kedvenc a sutotokpure. Akar gyari, akar sajat, abbol szinte vegtelen mennyiseg lecsuszik. Na meg a szelidgesztenye is finom, es a sargarepa... es mostmar ertjuk, hogy a finomfozelek miert finomfozelek (c:

 

Mostanra oda jutottunk, hogy ot honaposan ezt a taplalkozasi rendet koveti a Nyuszimano (termeszetesen az idopontok kb. ertendok :D):

 

08:00 reggeli 230 ml tap

11:00 tizorai 200 ml tejbevalami (tejpep gabonaval, tejbegriz, tejepep gyumolccsel, stb.)

14:00 ebed 260 ml tap

17:00 uzsonna 1/2-1 uveg babakaja (80-200 g)

18:30 vacsora 330 ml tap

 

Hogy fer bele egy ilyen pici testbe ennyi etel??? Rejtely (c:

 

*Azok kedveert, akik nincsenek teljesen tisztaban ennek a menetevel, leirom, hogy a babak szuletesuk utan elvesztik a sulyuk egy reszet. Amig ez a sulyvesztes nem lepi at a 10%-ot, addig nincs semmi baj. Egesz addig egy meleg puha helyen voltak, es keszen kaptak a tapanyagokat. A vilagrajoveteluk utan sajat maguknak kell kinyerniuk a taplalekbol a lenyeget, es hasznositani a testuk futesere, novekedesre, mozgasra, stb. Nem konnyu feladat am! (c:

Ruhatár

Örömteli dolog, hogy a babák szépen gyorsan nőnek és fejlődnek. Napról-napra mutatnak új dolgokat, és tényleg lenyűgöző, ahogy felfedezik saját magukat és az őket körülvevő Világot.

Körülbelül ugyanennyire elkeserítő, hogy milyen elkepesztő tempóban növik ki a ruháikat. Elég hamar rájön az ember, hogy olyasvalamit nem érdemes venni, ami pont jó, mert kb. két hét múlva úgy feszülni fog a testén az a gyönyörű rugdalózó, hogy már a legérzéketlenebb trendi anyának sincs szíve beszorítani a lábait újra arra a 2-3 centivel rövidebb helyre... (Na ma utoljára még ráadom...)

Emiatt a jelenség miatt rendszeresen öltöztetem a lányomat ünneplőruhába. Ugyanis ha kifejezetten csak ünnepnapokon adnám rá, akkor egy-egy méregdrága darabot kétszer vehetne fel, mielőtt kinövi, így legalább akár 5-6-szor is hordja ;)

Sanyi szerint a Nyuszinak rengeteg ruhája van. Szerintem nem rengeteg (a rengeteg az Liptai Claudia kislányának van, ahogy olvasom ;)), hanem teljesen normális mennyiség (2x megtölti a mosógépet, de szerintem az nem sok). Én ennél sokkal több szuperjó ruhát tudnék venni, ha nem gyakorolnék önuralmat, már önmagában azzal is, hogy be sem megyek a H&M és a C&A üzleteibe :p

Meg amúgy is, most még hagyja magát öltöztetni, de hamarosan eljön az az idő, amikor "de anya én a másikat akarom felvenni!" meg "de anya nekem ez nem tetszik!" ami még mindig jobb, mint a kicsit kesőbb felmerülő "csak nem képzeled, hogy ezt felveszem?!?" korszak (c:

Az első két hónap

Régen írtam már a kis családunkról és Ficánkáról, de valahogy annyi dolog van, hogy mindig csak tolódott, tolódott, de most végre nekiültem. Az első két hónapban Zsuzsikáéknál laktunk, pontosabban Ficánka átvette az uralmat a lakásukban :) A nappaliban lakott kis családunk (a Nyuszi mózeskosárban, mi meg a kihúzható kanapén), a fürdőszobában volt a fertőtlenítőhelyiség, az étkezőben a fürdő, a játszószobában az öltözködés és pelusozás... Talán csak Zsuzsikáék hálószobája maradt ki a szórásból... Mivel én az első időkben nem emelhettem a 4,5 kilós gyereket (nehogy szétváljon a műtéti heg), ezert Apának nem volt túl sok választása ;) Zsuzsika első nap megmutatta, hogyan kell fürdetni. Másnap Apa azt kérte, hadd nézze meg még egyszer - azóta (1-2 különös esetet leszámítva) ő fürdeti Döbrögipocakos Maját, mindkettőjük nagy megelégedésére! A pelusozás is egy jó kis közös program volt, hiszen akkor kimondottan aktív a baba, arcokat vág, mosolyog stb. Mivel az ébren töltött idejét nagyrészt az evés, a fürdés és a pelusozás teszi ki, aki nem csak az alvó gyereket szeretné csodálni, az szívesen részt vesz ezekben a tevékenységekben. Az alábbi csúcsteljesítmények születtek a pelusozás kapcsán: - Aki egy peluscserét a legtöbb pelenka elhasználásával tudott megoldani: Zsuzsika, szám szerint 7 db pelenkát fosott össze a Nyuszi, mialatt megpróbálta tisztába tenni :) - Akit a legtöbbször fosott le a gyerek: Apa! Nem számoltuk, nem lehetett volna... Majdnem minden alkalommal betalált a Nyuszi, remek célzókepésséggel tudott nekiállni az ügynek :) - Akit a leghülyébb helyen fosott le a gyerek: ez is Apa! Persze aki úgy törölgeti a gyerek seggét, hogy közben odahajol, az ne csodálkozzon, ha arconfossák ;) Iszonyatosan meleg volt. A lakásban nem ritkán 36 °C fölé ment a hőmérséklet, nem mozdult a levegő... Maja ezt egész jól viselte, hiszen a legnagyobb melegben csak egy szál pelusban kapálózott, de mi, felnőttek nagyon megszenvedtük. Megértettem azokat, akik kizárólag az év egyéb évszakaiban hajlandók szülni, tényleg iszonyú, a sok hormoningadozástól illetve a maradék súlytól amúgy is állandóan melege van az embernek, de ha még az időjárás is rátesz egy lapáttal, az mar tényleg szenvedés. Viszonylag hamar kialakult egy rendszer az éjszakát tekintve, a lefektetéstől függően 3-5 között kelt egyszer enni, aztán pedig 6-8 között ébredt. Maja, a kistündérke, nagyon keveset sírt, szépen aludt, evett. Az anyatejjel rengeteget küzdöttünk, és gyanús lett, hogy nem hízik a lányom, talán fogy is. Lementünk hát méretni, és sajnos így volt, evés után is bömbizett napok óta, mert éhes maradt. Nem így terveztük, de hát ez van - elkezdett tápot is kapni, a lényeg az, hogy szépen egészségesen fejlődjön. Elég korán kimehettünk vele sétálni, mivel jó idő is volt, és szép nagy baba is a Tündérke. Általában elaludt a séta alatt, szeretett a babakocsiban lenni, mi meg szívesen sétáltunk kora este a Margitszigeten, vagy a SzIP-ban. Apa "szabadságot vett ki" erre az időszakra, és közben intézett mindenfélét a házzal kapcsolatban. Napi szinten ment az üvöltözés a Rajfajzenes csajjal, a hitelközvetítővel, újabb és újabb szerződésmódosítások az ügyvédnél, újabb és újabb hiteles tulajdoni lapok, újabb és újabb papírok ismételt leadása... az idegeink cafatokban lógtak. Ekkor vált elsődleges életcélunkká az, hogy átvigyük máshová a hitelünket, nevetséges ez az egész úgy ahogy van. Részletesebben azért nem írok róla, mert próbáljuk már elfelejteni. Szinte naponta jöttünk ki a házhoz tenni-venni, bútorokat összeszerelni, pakolászni, takarítani, és szépen alakulgatott is, vártuk, hogy végre már beköltözhessünk a saját kis lakásunkba. És IGEN! pont a Nyuszi életének második hónapfordulóján beköltöztünk a saját lakásunkba!!! Utólag visszanézve nagyon jó volt, hogy számtalan rabszolga állt a Kistündérke (na meg az anyjaneve) rendelkezésére, nagyon sokat segített Gábor is és Zsuzsika is, nélkülük összehasonlíthatatlanul nehezebb lett volna a dolgunk, viszont tény, hogy egy 54 nm-es lakótelepi lakás nem alkalmas 4 felnőtt és egy csecsemő számára normális élettérnek.

Első nap

Megszületett végre Maja! Feküdtem az intenzíven, úgy este 10 óra körül volt az idő, és tudtam, hogy most aludnom kell. Alszom, mindjárt reggel lesz, és láthatom a kislányomat! Megölelhetem a férjemet! Gyorsan, aludni kell, gyorsan-gyorsan-gyorsan... Persze sikerült elaludni, de kb. tizenötször ébredtem fel, mivel sosem alszom háton. A torkom baromira fájt, köhögnöm kellett, ami friss császársebbel nem valami mókás... Nem is tudtam, hogy becsöveznek az altatáshoz. Viszont a katétert is már altatásban rakják fel, ez jó ötlet volt tőlük. Felébredtem úgy 4 óra felé, és már nem is tudtam visszaaludni. Alig vártam, hogy a kórházban is elinduljon végre az élet... Na, gyerünk már! Itt is kb a fél hat volt az az időpont, amit már reggelként aposztrofálnak, és mivel eléggé aktív voltam, rögtön jött az egyik nővérke, hogy akkor hajrá, keljek fel, menjünk mosakodni. Ez tényleg nem volt egyszerű, de főleg azért, mert az ízületeim miatt nem tudtam rendesen a kezemre támaszkodni... Persze azért sikerült, és már túl akartam lenni az egész hercehurcán, hogy átkerülhessek a gyermekágyas szobába, és láthassam Ficánkát! Reggel 8-ra, a vizitre már elég jól voltam. Délután kettőig kellett várnom, hogy meglegyen az üres egyágyas szoba. A fennmaradó időt remekül el lehetett ütni azzal, hogy nekiindultam a wc-túrának, ugyanis az egész osztály pont ellenkező végén volt a mosdó... Egyszer felhoztak a Bucifejűt, miután egy epidurállal szült lány utódáért leszóltak a csecsemőosztályra, én pedig mondtam, hogy még nem is láttam a lányomat... Egyúttal őt is felszállítmányozták, és találkoztunk végre! Óriási volt, és nagyon-nagyon szép. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ez a kis Bucifejű Ficánka egy napja még bent volt a hasamban! Napokba telt, mire hozzászoktam a gondolathoz, hogy ez az én kislányom. Szegény anyuékat reggel 8-ra odarendeltem, de hát ki a fene gondolta, hogy délután kettőkor tudok csak átmenni egy rendes szobába! Bár az intenzívre nem engednek be senkit, én kimehettem egy rövid időre találkozni velük, ez azért nagyon jó volt, ők is látták, hogy jól vagyok, meg én is találkozhattam végre a családom egy részével. Délután anyuék segítségével beköltöztem az egyik egyagyas szobába (van TV és nincs csótány, valamint egy másik egyágyas szobával kell csak megosztani a normális állapotú fürdőszobát!). Felhoztuk a csecsemőosztályról Ficánkát, aztán végül jött az uram, és együtt csodáltuk ezt a kis Tündérkét, aki két nappal azelőtt még kirúgta a pocak oldalát...

Valahogy eltelt a következő három nap is, kiszedték a varratokat, elindult a tej, és végre hazajöhettünk. Volt itt néhány pillanat, ami pályázhat az életem legboldogabb perce címre, de ezek a mai napig csak egyre többen lesznek. Igaza volt azoknak, akik szerint a gyerek a legfontosabb dolog az életben. Amikor megszületik ez a kis csöppség, átértékel az ember mindent egy pillanat alatt. Nem számít más, csak az, hogy így lettünk igazi család. Apa, Anya és Ficánka.