A Pöckölés

Megint a földön landolt a reggelinél egy kalácsdarabka.
Én: - Márk! Mondtam már, ne dobáld az ételt!
A felháborodott és értetlen válasz:
Márk: - Ez nem dobálás volt!!! ... Pöckölés!
*facepalm*

TKVRSZRB másodszor

Írtam már a Tanulási KépességVizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságról itt. Szóval a minap 12:30-ra volt hozzájuk időpontunk, ami óvodás gyerekek esetén azért nem ideális, tekintve, hogy órákon keresztül készülnek vizsgálgatni, kérdezgetni a gyereket. Márkhoz pont aznap reggelente jár egyik kedvenc játszópajtása, Brigi, akivel autizmus-specifikus fejlesztő feladatokat csinálnak másfél órában. Ennek megfelelően már a kocsiban láttuk rajta, hogy nyűgös, fáradt, de ilyenkor ezt én nem is bánom, mert így legalább nem kell hallgatnunk az autista gyereket nevelő szülők idegrohamát előidéző mondatok top 5 listájának egyik tagját, miszerint: De hát olyan okos, aranyos, nincs is semmi baja! A helyi nev.tanból is akkor irányítottak tovább végre a gyerekpszichiátriára, amikor egyszer Márk péntek délutánra kapott időpontot TSMT tornára - na, ott felvonultatta a repertoárja nagy részét, rugdosott, csapkodott, köpködött, kinevetett stb.

Szóval fél 1-től 4-ig voltunk a Bizottságnál, ahol azért nem győztek meg a látottak arról, hogy minden munkát arra alkalmas személy végez. A vizsgálatra érkezőket fogadó, telefonokat kezelő fiatal hölgy kis híján pánikrohamot kapott, amikor elvétette az akkor kezdett dossziéra felvezetett szám egyik számjegyét. Ezt az alkalmatlanságot órákon keresztül szemlélhettük, főleg a férjem (a törvény szerint mindkettőnknek meg kell jelenni a gyerekkel a bizottság előtt). Hozzá egyszer szóltak, amikor fél mondattal köszöntek neki érkezéskor és kész. Velem a gyógypedagógus beszélgetett kb. 20 percet, ebből 15 percet Márk tanulmányain vitatkoztunk, erről később. Márkot a pszichológus vizsgálta 50 percig (egyvégtében, kettesben!), majd a gyógypedagógus kb. 15 percig, ebből 10 percig a gyerek rajzot készített az utasításoknak megfelelően (legyen rajta egy ember, egy ház és egy fa is). A fennmaradó időben próbáltuk lefoglalni a gyereket a folyosón, ami vegyes érzéseket keltett bennünk. Egyrészt tényleg fel voltak készülve a gyerekekre, sok játék volt, amivel ott játszhattak. Másrészt viszont ki volt írva, hogy "Csendet kérünk!". Csendet. Egy olyan hivatalban, ahol többek között autista gyerekek jönnek sorra vizsgálatra. Muhahahaha.

Egyrészt el voltak ájulva, hogy Márk milyen kiemelkedően intelligens, amit - bár eddig is sejtettünk - jó volt azért szakemberektől hallani (c: Másrészt nem tűnt úgy, mintha elolvasták volna a beküldött pszichiátriai szakvéleményt, ami egy másfél hetes vizsgálatsorozaton alapul. Ők nettó 65 perc alapján eldöntötték, hogy a gyerek menjen iskolába. A pszichiáter javaslata az volt még szeptemberben, hogy kezdődjön meg Márknál az autizmus specifikus fejlesztés, majd meglátjuk 4-5 hónap múlva, hogy a napi gondokat okozó területeken mi változik, lehet-e esélyt látni arra, hogy sikeresen vegye az iskolai akadályokat. Olyan iskolát kell keresnünk neki, ahol max. 20 fős osztályban, integráltan tanulhat, lehetőleg egyedüli autistaként. Na, ez az, amire állami keretek között semmi lehetőség nincs. Kíváncsi leszek, a megfelelő időben milyen iskolát fog ugyanez a TKVSzRB kijelölni neki. Ismét muhahaha.

A gyerek fejlesztésének elkezdése az jól hangzik, de azt ugye a T. Bizottság jelöli ki, ahova harcok árán is csak decemberre sikerült időpontot kapni. Három hónap kuka. Tegyük fel, hogy januártól májusig aktív fejlesztésben részesül Márk, nagyszerűen fejlődnek a szociális készségei mindenki boldog - na de akkor már iskolát találni??? Rég lezajlott a felvételi időszak, nem is beszélve a hónapokig tartó keresgélésről, bejárkálásról (persze mindezt magán-, alapítványi vagy egyházi iskolákban, mert államiban nincs olyan, amire neki szüksége van), esélytelen az egész. Mivel ő most, a 2015-ben kezdődő tanévben lenne először tanköteles, az első visszatartáshoz csak arra van szükség, hogy az óvodavezető hajlandó legyen a következő nevelési évben is megengedni, hogy oda járjon. Szerencsére ezt meg tudtuk beszélni, úgyhogy semmi akadálya, hogy Márk még egy évig ovis legyen. Unatkozni fog? Igen. Jobban kell készülni arra, mivel lehet lekötni. Nehéz év lesz a pedagógusoknak, a gyereknek és nekünk is? Igen. De még nehezebb lenne úgy kezdeni az iskolát, hogy novemberben már eltanácsolják. Ki fog lógni még a vegyes csoportban is a többiek közül? Igen. De eddig is kilógott, mert más. Viszont ő biztonságban érzi magát ott, és ez a legfontosabb.

Szóval a Bizottságban a Szakemberrel nagyjából így hangzott a beszélgetésünk:
Ő: - Anyuka, Márk kiemelkedően intelligens, így mindenképpen iskolába megy.
Én: - Nem megy iskolába, marad még egy évet oviban.
Ő: - De mennie kell, nagyon okos.
Én: - Igen, nem is azzal lenne gond, hanem a magatartásával, jobb lenne még fejleszteni ezt a területet, mielőtt iskolába megy.
Ő: - Jó, ezt az évet még végigjárhatja a mostani óvodában, de jövőre át kell mennie akkor egy másik óvodába.
Én: - ???
Ő: - Mivel a mostani óvoda nem integráló, nem tudja megkapni a heti 10 óra fejlesztést.
Én: - És melyik lenne az az óvoda, ahol megkapja.
Ő: - Hát... megkapná utazó gyógypedagógustól, van 1 (!) abban a városban.
Én: - Igen. Akihez 80 (!) gyerek tartozik. A nagy része heti 8-10 óra fejlesztési igénnyel.
Ő: - ... Akkor menjen iskolába.
Én: - Melyik lenne az akkor helyben, amelyik integráló, max. 20 fős osztállyal?
Ő: - ...
Én: - A mostani óvodában megengedik, hogy még egy évet maradjon, ehhez nem kell az Önök szakvéleménye, mert az első visszatartás lesz.
Ő: - És ha év közben azt mondják, hogy mégsem vállalják?
Én: - Nem mondják.
Ő: - Hát jó, akkor ezt írom a határozatba.
Pffffffffffffffffffffff.
Jövő ilyenkor ismét megyünk, hogy a "szakértők" kijelöljék a neki megfelelő iskolát. Hát repesve várom!

Anya-anya-anya...

Hétfőn és szerdán Márk csak 10 körül megy oviba, mert addig autizmus specifikus fejlesztést kap. Bár jól kitaláltuk, hogy így a két reggel után még én is nyugodtan tudok dolgozni, és ő is mehet oviba, ma mégsem tűnt túl jónak az ötlet...

Amikor beértünk az oviba, nagyjából 3 percet beszélgettem az óvónénivel, mire Márk egyre szorosabban kapaszkodott belém, amikor elköszöntem, akkor sírva is fakadt, egyre jobban kétségbe esett, szorított... Végül pár perc nyugtatás és a jövőbeli események felvázolása (kis játék, ebéd, pihenés és jövök is érte) után együttes erővel leválasztottuk rólam, és a négy évvel ezelőtti mélypontot idéző jelenet közepette távoztam az oviból...

Márk naponta mondogatja, hogy nem szeret oviba járni (ott lenni szeret, az óvó nénit is szereti, vannak pajtásai, érdeklik az ottani játékok stb.) Mostanában ez gyakran előjön, így:

- Anya, én mikor leszek végre beteg? Mert akkor nem kell oviba mennem és itthon maradhatok veled. Szeretek beteg lenni...

Ehhh...

Mire jó a nyelvlapoc?

Nagyon szeretek kreatív mindenféléket csinálni, mint amilyen az üvegfestés, mandalakészítés, újabban ez a gumikarkötő őrület, de sajnos egyáltalán nem vagyok kreatív (-: Ha elém rakja és kitalálja valaki más, nagyon szívesen csinálok mindenfélét, de egyáltalán nincs fantáziám hozzá.

Ezért is örültem, hogy végre magamtól szembe jutott valami! Egy pár hónappal ezelőtti, félresikerült próbálkozásból maradt itthon egy doboz nyelvlapoc (tényleg ez a neve!), illetve az elmúlt években több száz matrica gyűlt össze a SPAR garfieldos albumai kapcsán.

Ma megtámadott egy ötlet, és fejlesztő játékot ügyeskedtem egy snitzer és egy dekopírfűrész (illetve a férjem) segítségével. Szerintem tök jó lett :)))

TKVSZRB először

Az autista (és más fogyatékos, illetve disz-es) gyerekek számára erre hivatott bizottságok jelölik ki a fejlesztéseket, ami jár a gyereknek, illetve ők ajánlanak (jelölnek ki) a befogadásukra alkalmas (illetve kötelezett) nevelési-oktatási intézményt. A gyerekpszichiátertől kapott diagnózis birtokában beadtuk a vizsgálati kérelmet, és vártuk a 15 nap elteltét, amin belül értesíteniük kell a vizsgálat időpontjáról.

Most készülünk először a Pest megyei 1. sz. Tanulási KépességVizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz, másfél hónapja küldte el a nev.tan a kérelmet. A törvény által előírt kiértesítési időpont után hívtam őket, akkor azt mondták, majd tavaszra adnak időpontot O-o

Hívtam őket a következő héten, hogy mégiscsak keressenek valami időpontot, mert ki kéne jelölniük a fejlesztést a gyereknek... Akkor azzal küldtek el, hogy majd tavasszal, úgyis kell jönni az iskola miatt. Mondtam, hogy marad óvodában még egy évet, erre ígértek egy visszahívást.

A múlt héten hívtam őket negyedszer telefonon, akkor legkésőbb másnapi visszahívást ígértek. Ma megint felhívtam őket, és - láss csodát! - ott helyben fellapozták a vizsgálati naptárt, és adtak egy időpontot jövő szerdára (hétfőre is tudtak volna, de az nekünk nem volt jó).

Tanulság: menni kell előre, mint a bulldog, mert senki másnak nem fontos a mi gyerekünk fejlesztése/ellátása/oktatása/jólléte!