Auti szekció - pont így

Egy átlagember, még ha ideális állampolgár is ebből a szempontból (iskolázott, városi, középosztálybeli, gyerekes, középkorú), keveset tud az autizmusról és annak a hétköznapi életet befolyásoló tényezőiről, és az a kevés is filmekből vagy nagy nyilvánosságot kapott eseteken keresztül, szenzációhajhász bulvármédia-termékekből jut el hozzá. A minap viszont a szemem elé került egy hiánypótló cikksorozat, ami közérthetően foglalja össze az autizmus kapcsán a legfontosabb tudnivalókat. Életszerű példák segítségével juttatja közelebb a nem érintett olvasókhoz is az autisták és családjuk világát. Bárcsak minden ismerősöm ismerőse és az ő ismerőseik elolvasnák a cikksorozat eddig megjelent részeit. Kamrás Orsolya nagyszerű írásai sorban:

1. Mi az autizmus, és mi nem?

2.Egy kicsit mindenki autista?

3. Az autizmus kultúrája

4. Időtlen idők

5. Kottából játszani az életet

6. A jéghegy csúcsai

7. Dührohamok és agresszió

Auti szekció - barátkozás

Tegnap többször is előkerült a barátkozás, barátság téma Márknál, látszott, hogy ekörül forognak a gondolatai.  A gyerekek általában is olyanok, mint a szivacs, mindent felszívnak maguk körül, de Márkra ez fokozottan igaz. Kiváló a memóriája, és nagyon érdeklődő, ezért az okos, értelmes dolgokat is nagyszerűen megtanulja pillanatok alatt, na de természetesen a butaság is ugyanúgy ragad rá.

Olykor csak azt veszem észre, hogy elkezd itthon használni egy új szófordulatot, ami néha trágár, vagy egyszerűen csak bosszantó (pl. Fluimucil Ábel demiértezés - aú), de néha kérdez is, aminek sokkal jobban örülök, mert úgy mondhatom el, hogy mit gondolok az újonnan tanult dologról, hogy érdeklődve várja a választ.

Egy átlagos kiborulás anatómiája

Napi auti:

Kész lett Márk új szemüvege, de nem volt velem, amikor átvettem. Otthon odaadtam neki, boldogan felvette, majd mondtam, hogy holnap elmegyünk beállíttatni a szárát.  Erre Márk:

- Nem megyünk beállíttatani! NEM AKAROM BEÁLLÍTANI! NEM KELL! NEM KELL!!!

Napraforgó csoport harmadszor

Valószínűleg idén jár utoljára kiscsoportos gyerekünk a Napraforgó csoportba. Nagyon furcsa a három év nagycsoport után most újra egy picit kisérgetni úgy, hogy ez sorban a hatodik évünk itt.

Mira már tavaly is töltött a csoportban hétfőnként egy kis időt, amíg Maja hittanon volt, de egyrészt akkor ott volt Márk is, másrészt inkább egy izgalmas kalandként élte meg, mint mondjuk egy rövid látogatást a játszóházban. 

Szeptemberben hatalmas lelkesedéssel indult neki az oviba járásnak, de a várakozásaink ellenére néhány hét után beütött a menykő - rájött, hogy ez mostantól kezdve mindig így lesz. Reggelente sírva kelt "nem megyek szejova!" felkiáltással, aztán nem túl könnyű elválás után vidáman játszott egész nap.

Két iskolás, egy óvodás – az első félév

Nagy izgalommal vártuk 2015 őszét, hiszem Mira végre óvodába, Márk pedig iskolába ment. Bár nagyon szerettük volna Márkot is az Ökuba vinni, ahova kis barátja, Joci is ment, sajnos az az iskola nincs felkészülve SNI-s gyerekek ellátására, így más lehetőség után kellett néznünk. Mira természetesen Judit nénihez készült nagy lelkesen, a Napraforgó csoportba, ahova a testvérei is jártak.

Az iskolakezdésre való készülődés izgalmasan telt, táskát, ceruzák, füzetek álltak halomban a nappaliban, és nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy az utolsó füzetet is ugyanolyan lelkesedéssel kötöttem be, mint a legelsőt. Sebaj, lesz ez még rosszabb is három év múlva, amikor mindhárman iskolások lesznek!