Repülővel a billundi Legolandben - 2. rész

Az előző részben az utazás viszontagságait taglaltam, vagyis inkább azoknak a meglepő hiányát. Most lássuk, milyen volt a szállás, az időjárás és a kaja!

Legoland Village-ben szálltunk meg egy 8 fős kalóztanyán. A honlap és a képek alapján arra számítottunk, hogy jó kis eleme lesz a szállás a legós kalandnak, és mivel csomagban foglaltunk, érdemes volt ezt a közeli lehetőséget választani. Már 11-kor megérkeztünk, de a szállást csak háromtól lehetett elfoglalni, el kellett tölteniük valahogy négy órát. Bár a hűvös idő és az eső meghiúsította a nyaralófalu játszóterének használatára és a bolyongásra vonatkozó terveinket, a szomszédos Lalandia menedéket nyújtott a zord idő elől. Az eredeti tervem az volt, hogy első nap ebben a vízi parkban szórakozunk, és a második és a harmadik napot teljes egészében Legolandre szánjuk. Ez a terv megdőlt, amikor megnéztem Lalandia honlapján az árakat... Maradjunk annyiban, hogy egy felnőtt és egy gyerek belépőjéből az egész családunk vidáman elpancsol az Aquawordben ebéddel együtt.

Mint kiderült, Lalandia sok mást tartogat a víziparkon kívül, van egy téli szórakoztató központ (működő műsípályával!), minigolf pálya, bowling pálya, szupermarket, játék centrum, hatalmas játszóház, éttermek (ezek csak 5-kor nyitottak), kávézók, butikok... Ezek közül a téli attrakció volt a legérdekesebb, azért is, mert itt volt egy szuper program a gyerekeknek: aranymosás! Lehetett venni egy kis vödörnyi sarat, amit egy erre a célra kialakított vízmosásban kellett sziták segítségével tisztára mosni. Ha nem is arany, de egy csomó csiszolatlan féldrágakő bújt meg az agyagban, a gyerekek nem kis örömére :-).

A szállásunk jópofa volt, de az egész utazás alatt ez volt az egyetlen dolog, amivel nem voltam teljesen elégedett. Nem is az volt a fő baj, hogy egy légtérben voltunk mind a nyolcan, és csak egy franciaágy volt, a többi emeletes ágy, hanem az, hogy HIDEG volt! A fűtőtestek fele nem működött, állítani egyiken sem lehetett, a fürdőszoba ablakot pedig hiába zártuk be, egy 1 cm-es résen körbe jött be a 3 fok. A gyerekek elalvása így sem volt sétagalopp, hogy ennél fáradtabbak nem is lehettek volna. A fő probléma Mirával volt, aki sportot űzött az emeletes ágyra fel- és az onnan leszállásból,  minden felnőtt nagy örömére :-D
A délutáni program az volt, hogy segítünk megkeresni a nagy legobetűket a nyaraló területen a kalóz kapitánynak, ezeket egy térképen megjelölték szerencsére halálfejes zászlóval, és mindet meg is találtuk. Sajnos nem nyertünk vele hatalmas legoszettet, de persze jó móka volt barangolni a legoinstallációkkal teli parkosított területen. Sajnos nem tudtunk mind az öt játszótéren játszani, mert vizesek voltak a játékok, de így is volt felfedeznivaló bőven! Vacsorára a helyi elviteles étkezdéből hoztunk Lego alakú sültkrumplit, csibefalatokat, salátát és jól bevacsorázunk. Mire lezuhanyoztattuk a gyerekeket, néztek egy kis mesét és rá tudtuk venni őket arra, hogy elcsendesedjenek, mi is annyira fáradtak voltunk, hogy kidőltünk aludni.

Reggel hétkor keltünk, 8 után kicsivel átmentünk az étterembe reggelizni, és közben folyamatosan örvendeztünk, hogy milyen jó idő lett. A reggeli választék egy átlagos háromcsillagos szálloda kínálatának szintjén volt, viszont a teljes mértékben gyerekbarát kialakítás nagyot dobott az összhatáson. Két jópofa dolgot érdemes kiemelni, az egyik a gyerekméretű tálalópult, amin a pékáru és a folyékony dolgok kivételével minden megtalálható volt, ami a felnőttek kinálópultján. A másik az óriási palacsintasütő lap, amire egy kancsóból 5 kis tésztapacát öntve nagyszerű minipalacsintákat készíthetett magának a kedves vendég. Nos, mivel erre Márk részéről határozottan mutatkozott igény (első reggelinél kb. 15, a másodiknál 12 minipalacsintát evett meg egymaga), én a reggelire szánt idő nagy részében a palacsintasütő mellett ácsorogtam. Annak ellenére egyébként, hogy még messze volt a szezon és az idő inkább zord volt mint kellemes, elég sokan voltak az üdülőfaluban. Már azon is meglepődtünk, hogy mennyi lakókocsi volt, de több sátor is állt, mellettük gyereküléssel felszerelt biciklik. Ismétlem: nappal 8 fok volt, éjjel 3, és eső!

 Tíz óra felé átsétáltunk a kb. 450 méterre levő Legoland parkba, ahol a biztonság kedvéért két dologgal szerelkeztünk fel. Az egyik egy egyszerű, babakocsira hasonlító kis utazószék volt, amiben Mirácska tudott utazni, a másik pedig a különleges figyelem kártya Márknak, amivel bizonyos élményelemeknél nem kellett kivárnia a sort. Ez utóbbi beszerzése nagyon jó döntésnek bizonyult, mert annak ellenére, hogy a bemenetelre váró sorba beállva Márk folyamatosan a dühroham határán egyensúlyozott, ha a surranópályán bementünk várakozás nélkül, utána ugyanazt az időtartamot gond nélkül ki tudta várni, amíg a család többi tagja is sorra került és végzett.

Bebocsátást nyertünk hát az általunk ismert minden gyerek és felnőtt álmaiban  szereplő legobirodalomba, és a következő két napban boldogan fürdőztünk az élményben - na meg tocsogtunk az átázott cipőnkben, de ez már a történet következő része... Amiben kiderül, melyikünk lenne a legstrammabb pilóta, ki a legjobb céllövő és van-e létjogosultsága a szárítógépeknek...