Péntek délelőtt bebocsátást nyertünk a Legoland parkba, beszereztük a szükséges segédeszközöket, mint az utazó szék Mirának és a különleges belépő Márknak, így egy vészesnek semmiképpen nem mondható mennyiségű látogatóval együtt megkezdtük a kalandozást.
Egy blogban azt a tanácsot olvastam, hogy ha az ember nyitásra megy oda, érdemes rögtön a hátsó részen elhelyezett látnivalók és élményelemek felé venni az irányt, mert a tömeg elölről hátra haladva özönli el a parkot, így elkerülhetjük a zsúfoltságot. Ez elég jól be is jött, elsétáltunk a miniváros és a kisvonat mellett, először a kalózos területen próbáltuk ki a játékokat.
A kifejezetten fürdőzős attrakciók május végétől üzemelnek csak, de a vizes élmények nagy része így is használható volt. Egy vad folyót imitáló pályán csordogáló kerek eszköz (Viking River Splash) volt az egyik legjobbnak tűnő játék errefelé, amit a pálya végen egy szerkezet felemelt 10 méter magasba, ahonnan egy rönk csúszdán csobbant az utasokkal együtt a vízbe. Nos, ez az eszköz az útja során össze-vissza forgott, a menet végére én voltam az a szerencsés, aki háttal érkezett a csúszás után. Felcsapott egy három méter magas vízoszlop, aminek a nagy része lefelé megtalálta az utat a kabátom és a pulcsim között be a hátamra. Ááááá! Csavarni lehetett a vizet a pulcsimból, a kabátomból és a pólómból is, és az óriás emberszárítóban tett dupla kirándulás sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy a ruhám állapota ne garantáljon egy tüdőgyulladást a nap végére. Sebaj, Sanyit visszaszalasztottuk a szállásra száraz ruhákért, addig megettük a nálunk levő szottyadt szendvicsmaradékokat és kekszeket, élveztünk a simogató tavaszi napsütést és aktívan szívtuk magunkba az élményt és tervezgettük a továbbiakat.
Kisvártatva megérkezett Sanyi egy száraz pulcsival és pólóval, így mar semmi akadálya nem volt, hogy felkeressük az idei év újdonságát, az életnagyságú X-szárnyút és a park legnagyobb attrakciójának tartott Polar X-plorer hullámvasutat. A Star Wars szekció igazán látványosnak bizonyult, sajnos a fényképezésnek nem kedvezett a folyamatosan áramló szárazjég... Az űrhajó több mint 5 millió legokockából épült, 3 méter magas, a szárny fesztávolsága 13 méter, az egész súlya pedig 20 tonna. És legoból van. Az egész! A részleg bejáratánál egy szinten életnagyságú Darth Vader fogadja a látogatókat, bent pedig megtalálható nagyjából minden fontos szereplő kb. egyméteres legováltozatban. Egy kis ízelítő:
Az egyik legjobb dolog Legolandben az, hogy a lehetőségekhez mérten mindenekfelett szórakoztatni szeretnék a látogatókat, így mindenhol szabad fényképezni, szinte mindent megfogdoshatnak a gyerekek, a biztonsági berendezések gyerekbiztosak, soha, sehol nem láttam meg semmit, ami ilyen jól szervezetten működött volna. Ráadásul a személyzet minden (!) tagja kedves, segítőkész, barátságos. Meg zárás előtt tíz perccel is. Minden gyerekhez van egy vicces vagy kedves szavuk, bármilyen kérdésre igyekeznek válaszolni, láthatóan profik, jól képzettek és gondosan választották ki őket. Mindenhol megfelelő számban vannak jelen, jól látható a ruhájukon, hogy animátorok, érezhető, hogy egyszerűen akarnak és szeretnek ott dolgozni. Amikor a második nap eljutottunk az Xtreme Racers hullámvasúthoz, (ami végül Márk kedvence lett), nem volt túl hosszú a rendes sor, Márk még elég nyugodt volt, ezért beálltunk a sima sorba. Amikor sorra kerültünk, az ott dolgozó lány kedvesen szólt, hogy Márk passzával nyugodtan jöhetünk a surranópályán, nem kell a rendes sort kivárni. Nekem ez lett a második kedvencem, nem is bántam, hogy a gyerekek mindig egy újabb és újabb menetért könyörögtek, én nagy hullámvasút rajongó vagyok. Minden attrakciónál van automata fényképezés, aminek az eredményét rögtön a kijáratnál meg is lehet tekinteni, és mindenféle formában megvásárolni. Mivel ennek is elég borsos volt az ára, végül egy képet vettünk meg, amihez ajándékba megkaptuk a digitális változatot is, íme:
Maja kedvence az Ice Pilot School lett, amire végül négyszer ült fel, de többször is szeretett volna. Nekem egy is elég volt, úgyhogy hatalmas köszönet illeti Gábort, akinek szerencsére jól bírja a gyomra ezeket az irreális mozgásokat is :D Erről egy videót mutatnék további szócséplés helyett (nem saját):
A legtöbb családi programnál már akkor is kompromisszumot kell kötni, ha csak náhány év korkülönbség van a gyerekek között, mert vagy a kicsi, vagy a közepes, vagy a nagy nem érzi maradéktalanul jól magát. Na Legoland nem ilyen hely :) Mivel már Márk is 130 cm-nél magasabb, mindketten felülhettek mindenre Majával. Mira sok játékból ki volt zárva, de ezért jó sok felnőttel menni, mert így mindig volt valaki, akivel nyugodtan felfedezhette Duplolandet, ami órákon keresztül hármuk közül csak neki volt igazán érdekes. Azért amikor a három gyerek egyedül felült a Duplo "óriás"kerékre, kicsi aggódtam, de minden rendben volt. Mira végeláthatatlan kalandjai Duplolandben:
Az élményelemek többségére érdemes volt legalább kétszer felülni, mert az élmény és a rengeteg legoépítmény látványának befogadása nem mindig ment egyszerre. A kalandoros területen lévő The Temple-be nem is tudtam megszámolni hányszor bementünk, talán ez volt az egész családot tekintve az ideális játék: zárt téren van, Gabi és Mira is felülhettek rá, és jó móka volt a színes pöttyökre lövöldözni. Ha elér az életközepi válság vagy megcsömörlöm a munkámtól, tuti valami lövöldözős szakmára váltok át, nem csak az igazi fegyverrel lövésben vagyok ász, hanem a játékpisztollyal mozgó járműből színes pontokra lövésben is ;)
A legkomolyabb élményelemnek tartott Polar X-plorer a gyerekeknek kicsit túlzás volt (rögtön az első a legmeredekebb lejtő, és a közepén van egy váratlan kétméteres szabadesés), így arra én még egyedül felültem néhányszor a második nap végén, amikor mindenki a kedvencével mehetett még egy kört: Maja Gáborral pilótakiképzőzött, Márk Zsuzsikával ment az Elátkozott házba (ahol többek között egy zseniális tükörlabirintus is van, illetve a végén egy őrült tudós szabadesés gépezete), Mira pedig Sanyival ment még egy kört a lövöldözős kisautóval.
Ennyi elég is mára, a következő rész néhány zárógondolat lesz, és pár jó ötlet, tanács a kicsi és/vagy sok és/vagy autista gyerekekkel való külföldre utazással kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése