Legolandi kalandjaink háromrészes összefoglalója után szeretnék pár szót írni magáról az utazásról, ami szerencsére sokkal kevesebb problémával járt a vártnál.
Néhány sarokpont köré csoportosítom az észrevételeimet, amit majd a következő hasonló utazásnél elővehetek, és esetleg más is hasznosnak találhat, aki (több) kisgyerekkel vagy auti gyerekkel utazik.
Felkészülés
Az autista gyerekek általában rugalmatlan gondolkodással küzdenek, és ezt a küzdelmet szó szerint kell érteni. Minél pontosabban ismerik előre az eseményeket és a rájuk váró helyzeteket, annál biztonságosabban érzik magukat egy szituációban, ezért szeretnek pl. mindig ugyanoda ülni a kocsiban/buszon, ugyanazt vacsorázni, ugyanazokat a rituálékat betartani.
Márk kapott egy szuper könyvet az utazás előtt, ami bemutatta a repülőtér működését. Amellett, hogy nagyon érdekes olvasmány volt, elég valósághűen mutatta be az eseményeket a biztonsági ellenőrzésről kezdve a csomagok feladásán át a reptéri tűzoltóállomásig.
A gondos és alapos felkészülés hihetetlenül meg tudja könnyíteni a szokatlan vagy kivételes programok sima levezénylését, van viszont egy buktatója, mégpedig a vis major. Ha valami megis máshogy történik, mint amit megbeszéltünk vagy olvastunk a könyvben, az esetek nagy többségében kiborulast eredményez.
A lehető legjobb, amit tehetünk, ha igyekszünk az általunk befolyásolható dolgokra koncentrálni. Például közkeletű tévhit, hogy nem lehet a repülőre ételt felvinni - dehogynem lehet! És mi viszünk is magunkkal minden útra legalább rágcsálnivalót. A repülőre innivalót is fel lehet vinni, de csak a biztonsági ellenőrzés után. Mivel az én gyerekeim szeretik a vizet, ezt mi úgy oldottuk meg, hogy üres félliteres sportkupakos flakonokkal estünk át a biztonsági ellenőrzésen, és utána megtöltöttük őket a mosdóban. Alapfelszereles a fülcsepp, a keksz, a kicsinek Pez, nagyobbaknak rágó, na és egy halom szendvics.
Jól jön az úti színeződoboz, ami pár forintból elkészíthető (néhány összehajtott A4-es, egy maszatmentes zsírkétakészlet és egy repi uzsonnásdoboz kell hozzá, illetve a feltöltött tab, telefon, esetleg egy lementett kedvenc mese.
Mesekönyvből kicsit és könnyűt válasszunk, úgyis nehéz lesz a pakk, amikor a reptéri váróban kergetjük a túlpörgött gyereket, mivel 2 órával elhalasztják a gép indulását és már nem lehet mással lefoglalni, csak a járólapon való ugróiskolázással vagy hasonlóan mozgalmas, számunkra egészen eddig ismeretlen játékokkal.
Tervezés
Ha jó előre be tudjuk osztani az időnket és a pénzünket, érdemes már fél évvel előre megvenni a repülőjegyet, figyelni az akciókat a szállás és a belépőjegy kapcsán, és iskolaidőre, hétköznapra időzíteni a programokat, ha a lehető legjobban szeretnénk elkerülni a tömeget. Ne feledkezzünk meg az igazolványok érvényességi idejének ellenőrzéséről és a biztosításról sem. A gyerekek az EU-n belül simán utazhatnak szmeélyivel (ami útlevél hiányában amúgy is kötelező számukra is), csak arra kell figyelni, hogy a kicsiknek rövid érvényességi idővel állítják ki. A jó hír, hogy kb. 3 hét alatt elkészül, de ha már nincs annyi időnk, adnak ideigleneset, amivel lehet utazni.
Utómunka
A 10 éven aluli gyerekek évek múlva szinte biztosan nem fognak emlékezni egy legolandi túrára, bármilyen jól érezték is magukat. Csináljuk sok-sok fényképet! Mi egyet az ott készült akciófotók közül is megvettünk, és kiraktuk a nappaliban, hogy mindig emlékeztessen, milyen jól éreztük magunkat. Érdemes albumot is csinálni, amit a gyerekek még évek múlva is érdeklődve lapozgatnak, és legalább az érzésre vissza fognak emlékezni, ha már a konkrét történések nem férnek el a sok később tanult okosság miatt a fejükben :)
Márk kapott egy szuper könyvet az utazás előtt, ami bemutatta a repülőtér működését. Amellett, hogy nagyon érdekes olvasmány volt, elég valósághűen mutatta be az eseményeket a biztonsági ellenőrzésről kezdve a csomagok feladásán át a reptéri tűzoltóállomásig.
A gondos és alapos felkészülés hihetetlenül meg tudja könnyíteni a szokatlan vagy kivételes programok sima levezénylését, van viszont egy buktatója, mégpedig a vis major. Ha valami megis máshogy történik, mint amit megbeszéltünk vagy olvastunk a könyvben, az esetek nagy többségében kiborulast eredményez.
A lehető legjobb, amit tehetünk, ha igyekszünk az általunk befolyásolható dolgokra koncentrálni. Például közkeletű tévhit, hogy nem lehet a repülőre ételt felvinni - dehogynem lehet! És mi viszünk is magunkkal minden útra legalább rágcsálnivalót. A repülőre innivalót is fel lehet vinni, de csak a biztonsági ellenőrzés után. Mivel az én gyerekeim szeretik a vizet, ezt mi úgy oldottuk meg, hogy üres félliteres sportkupakos flakonokkal estünk át a biztonsági ellenőrzésen, és utána megtöltöttük őket a mosdóban. Alapfelszereles a fülcsepp, a keksz, a kicsinek Pez, nagyobbaknak rágó, na és egy halom szendvics.
Mesekönyvből kicsit és könnyűt válasszunk, úgyis nehéz lesz a pakk, amikor a reptéri váróban kergetjük a túlpörgött gyereket, mivel 2 órával elhalasztják a gép indulását és már nem lehet mással lefoglalni, csak a járólapon való ugróiskolázással vagy hasonlóan mozgalmas, számunkra egészen eddig ismeretlen játékokkal.
Tervezés
Ha jó előre be tudjuk osztani az időnket és a pénzünket, érdemes már fél évvel előre megvenni a repülőjegyet, figyelni az akciókat a szállás és a belépőjegy kapcsán, és iskolaidőre, hétköznapra időzíteni a programokat, ha a lehető legjobban szeretnénk elkerülni a tömeget. Ne feledkezzünk meg az igazolványok érvényességi idejének ellenőrzéséről és a biztosításról sem. A gyerekek az EU-n belül simán utazhatnak szmeélyivel (ami útlevél hiányában amúgy is kötelező számukra is), csak arra kell figyelni, hogy a kicsiknek rövid érvényességi idővel állítják ki. A jó hír, hogy kb. 3 hét alatt elkészül, de ha már nincs annyi időnk, adnak ideigleneset, amivel lehet utazni.
Utómunka
A 10 éven aluli gyerekek évek múlva szinte biztosan nem fognak emlékezni egy legolandi túrára, bármilyen jól érezték is magukat. Csináljuk sok-sok fényképet! Mi egyet az ott készült akciófotók közül is megvettünk, és kiraktuk a nappaliban, hogy mindig emlékeztessen, milyen jól éreztük magunkat. Érdemes albumot is csinálni, amit a gyerekek még évek múlva is érdeklődve lapozgatnak, és legalább az érzésre vissza fognak emlékezni, ha már a konkrét történések nem férnek el a sok később tanult okosság miatt a fejükben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése