Egy átlagos kiborulás anatómiája

Napi auti:

Kész lett Márk új szemüvege, de nem volt velem, amikor átvettem. Otthon odaadtam neki, boldogan felvette, majd mondtam, hogy holnap elmegyünk beállíttatni a szárát.  Erre Márk:

- Nem megyünk beállíttatani! NEM AKAROM BEÁLLÍTANI! NEM KELL! NEM KELL!!!

Napraforgó csoport harmadszor

Valószínűleg idén jár utoljára kiscsoportos gyerekünk a Napraforgó csoportba. Nagyon furcsa a három év nagycsoport után most újra egy picit kisérgetni úgy, hogy ez sorban a hatodik évünk itt.

Mira már tavaly is töltött a csoportban hétfőnként egy kis időt, amíg Maja hittanon volt, de egyrészt akkor ott volt Márk is, másrészt inkább egy izgalmas kalandként élte meg, mint mondjuk egy rövid látogatást a játszóházban. 

Szeptemberben hatalmas lelkesedéssel indult neki az oviba járásnak, de a várakozásaink ellenére néhány hét után beütött a menykő - rájött, hogy ez mostantól kezdve mindig így lesz. Reggelente sírva kelt "nem megyek szejova!" felkiáltással, aztán nem túl könnyű elválás után vidáman játszott egész nap.

Két iskolás, egy óvodás – az első félév

Nagy izgalommal vártuk 2015 őszét, hiszem Mira végre óvodába, Márk pedig iskolába ment. Bár nagyon szerettük volna Márkot is az Ökuba vinni, ahova kis barátja, Joci is ment, sajnos az az iskola nincs felkészülve SNI-s gyerekek ellátására, így más lehetőség után kellett néznünk. Mira természetesen Judit nénihez készült nagy lelkesen, a Napraforgó csoportba, ahova a testvérei is jártak.

Az iskolakezdésre való készülődés izgalmasan telt, táskát, ceruzák, füzetek álltak halomban a nappaliban, és nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy az utolsó füzetet is ugyanolyan lelkesedéssel kötöttem be, mint a legelsőt. Sebaj, lesz ez még rosszabb is három év múlva, amikor mindhárman iskolások lesznek!

Sulikezdés Márk módra

Kis színes szeptember 2-ról, a második tanítási napról:

Szóval, Márk jól érezte magát, jól is viselkedett, egyszer volt sírás, mert a játszótéren a vizesflakonja beleszorult valami játékba és nem tudták kivenni (egy sima bolti félliteres műanyagflakon, víz volt benne, szóval semmi dráma :D), de Sylvi néni könnyen megvigasztalta.

Szóval, a második nap után is vidáman indulunk haza 1-kor, és abban a pillanatban, hogy kiléptünk az iskola kapuján, ott a lépcsőn elkezdett visítani, rinyálni... Olyan komikus volt a helyzet, hogy el is nevettem magam, és kértem, lépjen vissza kettőt, mert úgy látszik, az iskola épületében nem működik a rinyálás, csak ha kilépünk. smile hangulatjel

Repülővel a billundi Legolandben - Egyebek

Legolandi kalandjaink háromrészes összefoglalója után szeretnék pár szót írni magáról az utazásról, ami szerencsére sokkal kevesebb problémával járt a vártnál.

Néhány sarokpont köré csoportosítom az észrevételeimet, amit majd a következő hasonló utazásnél elővehetek, és esetleg más is hasznosnak találhat, aki (több) kisgyerekkel vagy auti gyerekkel utazik.